Julie Byrne: Not Even Happiness (lemezkritika)

Julie Byrne most megjelent első hagyományos szólólemeze valójában már második albuma, ám mivel a 2014-es Rooms With Walls And Windows korábbi EP-inek összegyűjtése volt, ezért a friss anyag a hivatalos debüt. Ám ez lényegtelen annak fényében, hogy mindkét kiadvány mennyire jó.

Kiadó: Basin / Ba Da Bing!

Megjelenés: 2017. január

Stílus: dreamfolk

Kulcsdal: Natural Blue

Fiatal kora ellenére Julie Byrne meglehetősen eseménydús éveket tudhat maga mögött, legalábbis abból kiindulva, hogy (oké, kis túlzással) alig van olyan pontja az Egyesült Államoknak, ahol ne élt volna. Részben talán ennek is köszönhető, hogy második nagylemezén (az első tehát korai EP-inek gyűjteménye volt) a prérik vadvirága-típusú naivától az önelemző, urbánus, kávéházi költőig, az elegáns, fejedelmi tartású nagyasszonytól a játékos, álmodozó csitriig több arcát is meg tudja mutatni, és közben mindvégig izgalmas, személyes és elbűvölő marad. Alapvetően akusztikus alapú, itt-ott a country, a new age vagy a pszichedélia felé finoman kilengő, időtlen hangzású, Vashti Bunyantól Cat Powerig a műfaj számtalan jelesét megidéző americanás folkdalai pedig arra emlékeztetik a hallgatót, hogy Amerika alighanem akkor is megfejthetetlenül csodás hely marad, ha legközelebb véletlenül Kanye West tréningfelsőjét választják elnökké.

8.5/10

Szabó Sz. Csaba

a friss lemez: 

a Natural Blue élőben: