Mi lehet az oka, hogy a 2017-re új lemezt (és budapesti koncertet) ígérő Depeche Mode még idén előrukkolt egy kiadvánnyal? Van relevanciája, rögtön kettő is. A 48. Recorder magazin Videorecorder rovatának kritikája következik.
Az első, hogy bár már számos olyan kiadványuk jelent meg, amely a videóklipjeiket szedi csokorba, azok a csokrok mindig egy korszak anyagát ölelték csak fel (például a Some Great Videos, ami az 1981 és 1985 közötti klipek gyűjteménye vagy a The Videos 86>98, ami meg az előző folytatása). A most megjelent tripla Video Singles Collection dvd azonban teljes képet akar adni és ez sikerül is neki: 55 videó kapott helyet a lemezeken, valamint további négy alternatív verzióra készült kisfilm. A több mint négyórás klipkollekciót egy kétórás audiókommentár fejeli meg, amelyben Gahan, Gore és Fletcher a forgatások emlékeiről mesélnek. A teljes játékidő így közel 400 perces.
Van azonban más ok is, amiért releváns a kiadvány: bár sok rendező dolgozott az említett 55 videón, a leghangsúlyosabb közülük egyértelműen Anton Corbijn, akinek nevéhez ezidáig 21 Mode-klip kötődik. A holland fotográfus-rendező épp harminc éve kezdte meg együttműködését a zenekarral, első közös munkájuk az 1986-os A Question Of Time videója volt. Corbijn úgy tudott a Depeche Mode vizuális védjegyévé, kvázi ötödik tagjává válni, hogy függetlenségét mindvégig megőrizte és hasonlóan mély, baráti és munkakapcsolatot épített ki más előadókkal is. Ebben az értelemben a Video Singles Collection értelmezhető egy olyan kiadványként is, amelyen összegyűjtve tekinthető meg a zenekar és Corbijn közös munkájának első harminc éve. Az 1986-os egymásra találás után a következő évben indult be az aktív munkakapcsolat, 1987-ben máris négy videót forgatott a zenekarnak (Strangelove, Pimpf, Never Let Me Down Again, Behind The Wheel), majd jött a minden szempontból áttörésnek számító 1989-es Personal Jesus, a következő évben megjelent Violator album felvezető kislemeze.
ANTON CORBIJN A JOY DIVISION ÉNEKESÉRŐL IS KÉSZÍTETT FILMET.
Bár Corbijn már 1983 óta készít klipeket zenekarok számára – és ne felejtsük: a U2-nak már 1984-ben rendezett egyet –, talán ez volt az a pont, amikor egyértelművé vált, hogy megtalálta saját stílusát, világát és innentől mindenki az élvonalba helyezte őt. Az eredmény nem is maradt el: miközben elkészítette a Violator album összes klipjét, a 90-es évek elején olyan előadók mellé passzította mélységélességgel játszó védjegyes képsorait, mint Bryan Adams, Nick Cave, Johnny Cash, a Nirvana, a Metallica vagy a Red Hot Chili Peppers. Lehet, hogy épp emiatt – vagy csak azért, hogy ne égjen ki a kapcsolat – a Depeche Mode is előszeretettel kísérletezett más rendezőkkel: videográfiájuk alkotói közt szerepel Kevin Kerslake (ő leginkább a Nirvana 1992-es klipjei kapcsán ismert), John Hillcoat, Uwe Flade, Patrick Daughters vagy Warren Fu. Ezek a kalandozások többségében már akkor is egyértelműen azt mutatták, hogy érdemes a Corbijn-kapcsolatot pihentetni néha, hogy aztán új impulzusokat gyűjtve, ismét együtt alkossanak. A tripla dvd-t áttekintve pedig pláne érződik, hogy a Depeche Mode harmincöt évnyi kliptermése egy nagyon szép ívű utazás, hatalmas vizuális kaland. Hihetetlen, hogy az arcpirítóan mosolyogtató debütáló videótól (Just Can’t Get Enough, 1981) indulva mekkorát fejlődött a zenekar mind zenei, mind vizuális értelemben. Corbijn megérkezésével pedig azt mondhatjuk, hogy követő státuszból a követettek közé került: a Depeche Mode videóinak is köszönhetően meghaladta korát, így megszámlálhatatlan zenei és egyéb produkcióra lett hatással, ami a mai napig érvényes.
AZ 1985-ÖS ELSŐ MAGYARORSZÁGI DM-KONCERT TÖRTÉNETE.
Corbijn képi világa pedig idővel a színpadokra is felkerült: az 1990-es évektől kezdve több koncertműsor látványvilágát, vetítéseit is ő alkotta meg. Erre az egyik legismertebb példa az 1993-ban megjelent Devotional (A Performance Filmed By Anton Corbijn) című koncertfilm.
Bár eleinte voltak kétségeim a kiadvány létrejöttének indokoltsága felől, az ismerkedés után világossá vált, hogy egy ilyen hosszú, komplex (és hamarosan bővülő) életmű igenis megérdemli, hogy összegyűjtve, rendszerezve kerülhessen polcra. Remélhetőleg a zenekar azokra is fog gondolni, akik Blu-ray lemez(ek)en szeretnék élvezni ennek a harmincöt évnek a termését.
Reszegi László
a kiadvány trailere:
az Enjoy The Silence emblematikus klipje:
