2017. január 28-29-én az A38 ad otthont a Chip Fesztiválnak, amely tulajdonképpen a Tangerine Dream koncertje köré épülő kétnapos ünnepe a Berlin School néven emlegetett elektronikus zenei irányzatnak. Ebből az iskolából indult,itthon Fabók Péter, aki Tangram néven 2005 óta adja ki "new Berlin School" zenéit, a legutóbbi albuma épp néhány hónapja jelent meg. Természetesen ő is fellép a jövő év eleji Tangerine Dream minifesztiválon, itt most fő zenei hatásait, az általa legkiemelkedőbbnek tartott Berlin School lemezeket mutatja be.
A Berlin School nem konkrét műfaj, inkább egy jól körülhatárolható hangzásvilág, a hetvenes évek elején a német krautrock oldalágaként (közmegegyezés szerint) a Tangerine Dream nyomán kialakult korai, kozmikus érzetű elektronikus zenei iskola, amely aztán hatott az ambientre, a New Age-re és a trance-re is. A Berlin School történetét Tangram ebben az írásában foglalta össze, a saját "végzettségét" pedig így látja: "Én nem a hangszerekben, a tételhosszokban, hanem a hangulatban, a lassú építkezésekben és a pszichedéliába nyúló-búgó monoton szintialapokban érzem a lényegét. Magamat már inkább 'Budapest Schoolnak' mondanám; nem célom utánozni a hetvenes évek űrzenés pszichedéliáját, de simán bármelyik albumom arról árulkodik, hogy a Tangerine Dream szintigomb alakú emlőin nevelkedtem (na meg Jarre-én, meg Wolfram der Spyráén, és még sorolhatnám(. De a nagy régieket még mindig gyakran előveszem, és ilyenkor elsóhajtom magam, hogy 'hej, ha én is tudnék ilyet!'."
Tangerine Dream: Ricochet (1975)
A Berlin Schoolt a Tangerine Dream hozta létre, az ő kísérletezésük jellegzetességei határozzák meg ezt az iskolát, - bár az alapító, a tavaly elhunyt Edgar Froese határozottan elutasította ezt. Szokás a Phaedra című albumot felhozni példának,de nekem a '75-ös Ricochet jelenti az igazi Berlin Schoolt: két hosszú track, elhúzódva építkező és egymásba átbukó kompozíciók - maga a szintimennyország.
Michael Hoenig: Departure From The Northern Wasteland (1978)
A Tangerine Dream mellett nem maradhat ki Michael Hoenig sem, aki a fent említett lemez felvételei körül Froese zenekarában is részt vett, majd ugyanazokkal a hangszerekkel megírta a "saját Ricochet"-jét.
Perge: Pleonasms (2016)
Talán a brit Perge a leghűbb Berlin School zenekar a jelenlegiek közül, olyannyira, hogy a "tangerine dream" tag-gel tették ki a legújabb lemezüket a Bandcamp-re. Obskúrus banda egyébként, alig lehet róluk valamit tudni, szerintem valami szupergrup.
Redshift: Ether (1998)
A kilencvenes években indult, de a hetvenes években ragadt brit Tangerine Dream-epigon zenekar. Rengeteg koncertet adnak maroknyi néző előtt, de ők így nagyok!
Der Spyra: Seeds (1997)
Kraftwerk: Autobahn (1974)
A Kraftwerk ugyan a ritmikusabb "düsseldorfi iskola" meghatározója, mégis, az Autobahn című lemezük teljességgel a berlini iskolát követi. Bő húszperces címadó szám, több tétel, Moogok, mellotronok, plusz az ének, ami szintén a monotonitást szolgálja és simán csak egy hangszer a többi között.
Klaus Schulze: Timewind (1975)
Muszáj, hogy szerepeljen itt Klaus Schulzet is, aki szintén a Tangerine Dream köpönyegéből bújt elő, csak ő máig megmaradt a Berlin School alapjainál, nem úgy, mint az alapítók. Az idős mester hihetetlenül termékeny '75-ös évéből való ez a lemez, a két félórás trackje olyan szépen lassan építkezik, hogy alig veszed észre. Úgy düzzsögnek a mellotron fuvolák, hogy belesajdul a szív!
Edgar Froese: Aqua (1974)
Edgar Froese a Phaedra felvételei közben annyira nem volt kimerült, hogy még egy szólólemezt is összehozott, ami a Phaedra unokatesója; kicsit kevésbé nyers, ellenben kicsit sok a bugyogás.
Peter Baumann: Romance 76
Peter Baumannról nem tudom eldönteni, hogy sikerrel lopta-e el a Tangerine Dream soundot, vagy '76 környékén az ő hatása volt ennyire erős az anyazenekarban (amelynek '71-'77 között volt tagja), mindenesetre a Stratosfear és a szólólemeze, a Romance 76 olyannyira hasonlítanak, hogy ha nem tudnám, hogy kik a lemezek szerzői, simán összekeverném őket.
Tangerine Dream: Tangram (1980)
És a nagy kedvenc, a Tangram "80-ból. Itt már kissé átalakul a dalszerkezet, mert bár még mindig húsz perc körül van egy tétel, de gyorsabban építkező, dallamosabb részekből áll - sokkal populárisabb, de még mindig utánozhatatlan. Nagyjából ezzel a lemez jelenti a berlini korszak végét a Tangerine Dream-nél, nem utolsó sorban pedig névadóm.
ez pedig Tangram legfrissebb, nyár végén megjelentetett albuma, a Vector Henge:
Ajánlott bejegyzések:
-
Egy vanderkind nyomában. Húszéves a Magma visszatérő lemeze
-
Mindörökké szavazz Pedróra! Húszéves a Napoleon Dynamite
-
Radiohead-rajongó neoklasszikusok játsszák Jóhann Jóhannsson törékeny szépségű vonósnégyesét a Müpában
-
Félúton a Kaláka és a Bëlga között – Albumpremier! Miticej: Kertvégi János
-
Jön az Altin Gün és Michelle Gurevich is fellép jövőre a 10. Budapest Ritmon
