Dalpremier! Németh Róbert: I Love You, Budapest

Németh Róbert, a Pegazusok Nem Léteznek basszusgitáros-szintise - aki húsz évig volt a tavaly megszűnt Heaven Street Seven basszerosa is - magát is meglepve idén tavasszal írt egy remek dalt, majd gyors egymásutánban egy egész nagylemezanyagot is. A debütáló, esztrádos hangulatú, lofis kiindulású, de szárnykürttel, vibrafonnal, női vokállal (Szalóki Ágitól), hifis érzésűvé lett, kamarapopos Meteor után itt a Recorderen mutattuk be a második dalt is, a szobapoposból lebegős nagyzenekari hangszerelésűvé kinyíló Láthatatlan ég című számot. Az október 16-án debütáló, 17-től digitálisan, majd a hónap végén cd-n is megjelenő Nincsen mozgás az eseményhorizonton című nagylemez harmadik felvezető dala ismét más hangulatot hoz. Egy Budapesthez szóló szeretet- és erőteljes vallomás, "Kern András találkozása Beckkel Danger Mouse stúdiójában."

Viszonylag ritka a popzene történetében, hogy egy zenekar ritmusszekciójának addig önálló dalszerzőként nem túl produktív basszusgitárosa szólólemezzel rukkoljon elő. Most viszont szerencsére történt egy ilyen eset hazánkban. A Nincsen mozgás az eseményhorizonton tizenkét felvételével (ezek közül az egyik egy reprise, egy másik pedig egy Balaton-szám feldolgozása) Németh Róbert olyan dalszerző-előadó albumot hozott létre, ami ritka a magyar popban. Egyrészt tiszteleg hazai hősei, a Cseh-Bereményi dalszerzőpáros, Víg Mihály és úgy általában is a Trabant/Balaton-dalok előtt, másrészt olyan zenei hangulatokat jár körbe, amik szintén annyira hiányoznak a palettáról: lofis esztrád kamarapoptól míves nagyzenekari hangszerelésen, dreampopon és folkos elágazáson át csilingelős akusztikpopig terjed a skála. Sőt, tovább is, mint azt ez a lendületes I Love You, Budapest is bizonyítja. A közéleti megfigyelésekről és az élet apró örömeiről szóló dalok egy közvetlen és nagyon szép lemezzé állnak össze – ami a szerző tervei szerint hamarosan élőben is megszólal majd.

A harmadikként meghallható szám történetéről pedig így mesél a szerző: „éppen az album 2017 című dalát vettük fel Jappán (Takács Zoltán Jappán, szintén ex-HS7, Soerii & Poolek és producer - a szerk.) stúdiójában, egy ilyen imádni való esős tavaszi napon, és amikor kijöttünk a stúdiónak helyt adó pincéből, akkor már nem esett az eső, pocsolyák voltak, az égen szivárvány, kellemes tavaszi kora este. Na, akkor ütött be az érzés, amiből, mire hazaértem, már egy dalötlet lett – gyorsan fel is vettem pár akkordot, meg egy szövegvázlatot, amiből talán egy-két napon belül összeállt az I Love You, Budapest. Érdekes, hogy ez az album egyetlen dala, aminek két változata is született: az elsőt még Dodinál vettük fel, de rájöttem, hogy ennek a dalnak nem áll jól az akusztikus gitáros, nagyon lo-fi hangszerelés, mert a fejemben egy ilyen „beckes” cucc szólalt meg, így aztán Jappánnal felvettünk egy torzított gitáros-akusztikusgitáros-grúvi-táncolósabb változatot. Na, az lett a végleges hangszerelés. A szöveg, nem is tudom, kicsit ilyen bereményis-cseh tamásos, mármint ami az inspirációt illeti, ilyen városban élős, Budapest-viszonyos dal, de azon a kétségtelenül röhejesen hangzó verzión is nevettem magamban, hogy Kern András – akinek a lemezeit ugyancsak imádom – találkozása Beckkel via Danger Mouse. Ja, és ebben a dalban, ami a lemez legtáncosabb dala, van életem első, legalább hat-hét hangot tartalmazó gitárszólója.”

és akkor a lemezt beharangozó grúvos, felpörgető, kitűnő I Love You, Budapest: 

nyitókép: Déri Miklós
lemezborító: Jeli András

Németh Róbert Facebook-oldala