Dalpremier! Németh Róbert: Láthatatlan ég

Németh Róbert alig egy hónapja mutatkozott be első szólódalával, az esztrádos hangulatú, lofis kiindulású, de szárnykürttel, vibrafonnal, női vokállal (Szalóki Ágitól), hifis érzésűvé lett, kamarapopos Meteorral és máris itt a folytatás! A Heaven Street Seven basszusgitárosaként (és zenei újságíróként - a Recordernek is állandó munkatársa) ismertté lett zenész még a HS7 feloszlása előtt csatlakozott a Pegazusok Nem Léteznekhez, most pedig már szólóelőadóként is létezik, íme újabb remek szobapopos dala, ami egyszer csak kinyílik és lebegős, mívesen nagyzenekari hangszerelésű lesz - ráadásul készül a bemutatkozó nagylemez is.

Németh Róbert magát is meglepve írta meg első dalát, a már bemutatott Meteort idén márciusban és még inkább meglepő módon mostanra, alig két hónap alatt már készen is van egy tízszámos lemezanyaggal, ami nyolc saját új szerzeményt, a Meteor reprise-ét és egy Balaton-feldolgozást (Ott torony) fog tartalmazni. Tipikus esete annak, amikor átszakad a gát. Míg egy hónapja azt nyilatkozta debütdala kapcsán, hogy „az is lehet, hogy egyszer lesz belőle egy nagylemez", addig mostanra, a számok felvételeinek kellős közepén már az is látszik, hogy várhatóan valamikor ősszel érkezik a bemutatkozó album. Addig azonban itt a második megjelenés, egy dobgépes, ábrándos, kezdetben Trabant-ízű, majd egyszerre John Barry filmzenéit és a Beach Boys szimfonikus popját idéző vonós- és fúvóshangszerelésű felvétel, amelyről a dalszerző mesél: „ezt is Dodival (Lázár Domonkos – Pegazusok Nem Léteznek, Esti Kornél) vettem fel, ugyanolyan munkamegosztásban, mint az előzőt. Én gitározom, basszusgitározom, a dobot közösen hoztuk össze és ő volt a producer. Ehhez a dalhoz viszont elképzeltem egy szimfonikus zenekari hangszerelést, a középrészben fa- és rézfúvósokkal. Erős Mártont, a Kiscsillag basszusgitárosát kértem fel, aki nagyon ért a zeneszerzéshez is, dolgoztunk is vele, amikor a Heaven fellépett az MR2 Szimfonikon. Nagyon valósághű nagyzenekari hangszerelést hozott össze egy hét alatt, a fúvósbetét egészen James Bond-os lett. A szobapopos narratíván belül ez egy nagyobb ívű szám tehát. Mostanra pedig, tulajdonképpen néhány hét alatt, készen lettem egy nagylemeznyi dallal, már javában zajlanak a felvételek is, sőt nagyobb részben azok is megvannak és valamikor ősszel meg is jelenik a nagylemez. Természetesen engem is meglepett, hogy milyen gyorsan történtek a dolgok, hogy milyen hirtelen jöttek az ötletek. Alighanem ezek valahol megvoltak bennem, látensen lappangtak már régóta és most hirtelen kiömlöttek. Olyan zenei világ ez, ami mindig is közel állt hozzám, csak valahogy eddig nem jött elő, most meg kinyitottam egy csapot és nincs megállás. Most már nem azon agyalok, hogy lesz-e lemez, mert az biztosan igen, hanem inkább azon, hogy legyen-e ebből koncertezés. Most már ez a kérdés, és ezt sem tartom kizártnak.”

és íme, Németh Róbert második szólódala, a Láthatatlan ég: