Heti Top 10: visszadobott dalok

A Time magazinnak adott interjúban Diplo elárulta, hogy az idei nyár egyik legnagyobb slágere, a Major Lazertől Lean On lehetett volna Nicki Minaj vagy Rihanna dala is, ám mindketten passzolták. Az, hogy egy-egy dal több potenciális előadónál is megfordul, mire valaki végül vevő lesz rá és lemezre énekli kezdettől bevett működési modell a popzenei slágergyárak gyilkos termelési versenyében, és bizony gyakran előfordul, hogy sztárok olyan dalra mondanak nemet, amiből aztán valaki más világsikert csinál - íme tíz ilyen eset az elmúlt 45 évből.

The Beatles: The Long And Winding Road (1970)

Paul McCartney a skóciai farmján írta ezt a balladát, melyet először Tom Jones-nak kínált fel, de ő visszadobta, így került rá a Beatles utolsó albumára - és lett a zenekar utolsó kislemeze, egyben az utolsó amerikai listavezető dala.

David Bowie: Golden Years (1975)

A Vékony Fehér Herceg berlini periódusát felvezető Station To Station albumra elsőként írt funkys dalt Bowie nem másnak ajánlotta fel, mint magának a Királynak, Elvis azonban visszautasította, így a szerző maga vette lemezre. Csak az érdekesség kedvéért (khm, khm): Bowie abban az időben súlyosan kokainfüggő volt.

Dianna Ross: Upside Down (1980)

A Supremes énekegyüttest egy évtizeddel korábban elhagyó Diana Ross 1980-as amerikai listavezető dalát Nile Rodgers és Bernard Edwards párosa, azaz a Chic szerezte, csakhogy eredetileg egy másik souldívának, Aretha Franklinnek szánták. Oda is adták neki, hogy írjon rá szöveget, de az olyan ciki volt, hogy inkább visszavették és felajánlották Ross-nak, aki világslágert csinált belőle.(Aretha Franklinnek nem ez volt az egyetlen kihagyott dobása, visszaadta például a Son Of A Preacher Man-t is, és a Let It Be is az ő dala lehetett volna, ha a lemezcégével nem húzzák addig az időt, hogy a szerző, Paul McCartney inkább visszakéri.) 

Blondie: Call Me (1980)

Amikor Giorgio Moroder az Amerikai dzsigoló filmzenéjén dolgozott, egy Man Machine munkacímű demóval megkereste Stevie Nicks-et, hogy fejezzék be együtt, szóval írjon rá szöveget és énekelje is fel. A Fleetwood Mac énekesnője azonban nem élt a lehetőséggel, Debbie Harry viszont igen, így született meg a Blondie legnagyobb slágere. (Nicks később Prince-t is visszautasította, aki azt szerette volna, ha a Purple Rainhez ír dalszövegeket.)

Olivia Newton-John: Physical (1981)

A Grease című filmmusicallel sztárrá lett énekesnő annak köszönheti a nevéhez kötődő egyetlen igazi nagy slágerét, hogy Rod Stewart passzolta a dalt. Az előadónál tehát nemcsere volt, a tupírfrizura mondjuk maradt.

Tina Turner: What's Love Got To Do With It (1984)

Ez Tina Turner legsikeresebb dala, amelyikkel a legtöbben azonosítják, ám eredetileg nem ő volt a kiszemelt előadója, és hosszú, kacskaringós út vezetett hozzá. A szerzők Cliff Richardnak ajánlották fel elsőként, de neki nem kellett, majd Phyllis Hyman következett, aki vitte volna, de a kiadója nem engedte, aztán Donna Summerhez került, aki saját elmondása szerint évekig ült rajta, de végül nem kezdett vele semmit, ezután pedig egyszerre két szálon futott tovább a dal sorsa: egyrészt Tina Turner, másrészt a Bucks Fizz brit popzenekar is kiszemelte, és ugyan utóbbiak verziója hónapokkal hamarabb elkészült (ebben férfi énekel), végül előbbi adta ki hamarabb kislemezen, így az övé lett a dicsőség. Jóval később aztán a Bucks Fizz is kiadta az ő változatukat. (A fenti láncban szereplő Phyllis Hyman közvetve Madonna karrierjét is segítette, mivel lepasszolta a Holiday-t, amely 1983-ban meghozta az áttörést a pop későbbi nagyasszonyának. Donna Summer pedig az It's Raining Ment nem érezte, azt a Weather Girls tette halhatatlanná 1982-ben.)

Jennifer Lopez: Let's Get Loud (1999)

Aki azt gondolta, hogy a Let's Get Loud úgy hangzik, mint egy Gloria Estefan-dal diszkósítva, az nem tévedett, mivel pontosan erről van szó. A kubai származású énekesnő ugyanis magának írta a dalt, de mivel úgy vélte, van már neki pont elég ehhez hasonló szerzeménye, átpasszolta J.Lo-nak, ezzel gyakorlatilag beindítva a nemzetközi énekesnői karrierjét. De Estafan mégiscsak a sajátjának érezhette a dalt, többször is úgy nyilatkozott, hogy ő többet hozott volna ki belőle, aztán 2011-ben felvette a saját verzióját.

Justin Timberlake: Rock Your Body (2002)

Timbo szólópályafutása valószínűleg egészen máshogy alakult volna, ha Michael Jackson a 2001-es albumára elviszi azokat a dalokat - köztük a Rock Your Body-t -, amiket a Neptunes producerduó neki szánt. Az Invincible így nem rengette meg a világot, Timberlake viszont Jacko egyik örököseként megkezdte világhódító zenei szórakoztatói működését.

Britney Spears: Toxic (2004)

Britney hálás lehet Kylie-nak,amiért ausztrál kolléganőjét cserben hagyta a slágerérzéke és a kiadójánál néhány másodperces belehallgatás után passzolta a Toxic-ot, mert így lett egy tényleg bomba jó dala.

Rihanna: Umbrella (2007)

Apropó, Britney, ha valaki, akkor ő a nagy kihagyó, több későbbi megaslágerre is nemet mondott (ő vagy a menedzsmentje), mint a Milkshake (Kelis), vagy a Telephone (Lady Gaga), de talán a legérdekesebb visszautasítás az Umbrella, mivel ezt a dalt kvázi Britney-nek írta The-Dream, hogy az akkor éppen nagyion zűrös időszakát élő énekesnő pályáját kilendítse a holtpontról, ám Britney-hez el sem jutott a dal, az emberei élből visszadobták, mondván, van már elég dal a következő lemezre - valószínűleg azóta már úgy látják, ez még elfért volna. (Britney bónusz: az megvan, hogy a Baby One More Time-ot először nem neki kínálták fel, hanem a TLC-nek, de ők túl infantilisnek tartották? Sőt, ezután a Backstreet Boys-nál és a Five-nál is futottak vele egy kört, és csak ezután kötött ki Britney-nél. MI lett volna, ha valamelyikük lecsap rá?)

RIHANNA PEDIG GRIMES EGYIK SZERZEMÉNYÉT DOBTA VISSZA A KÖZELMÚLTBAN.

+1 Pharrell Williams: Happy (2013)

Megkockáztatjuk, hogy minden idők legnagyobb kihagyott ziccere: az, hogy a Happy nem Cee-Lo Green neve alatt jelent meg, pedig még fel is énekelte a stúdióban. Pharrell szerint a mackós termetű előadó hangja illett a dalhoz (egy interjúban egyenesen kijelentette, hogy az ő verziója jóval gyengébb)  Green menedzsmentje viszont végül lemondott a dalról, mondván az énekes-rapper karácsonyi lemezére gyúrnak inkább. Gyanítjuk, nem az volt Cee-Lo Greennek nem volt éppen boldog a karácsonya.