Jelentéktelennek hitt pillanatok – Leonard Cohen dalszövegei

A 26. Recorder magazin hátsó címlapsztárja, Leonard Cohen most szeptemberben, 80. születésnapjára adta ki Popular Problems című tizenharmadik stúdiólemezét. Ha azt mondjuk, Leonard Cohen, a költő, akkor az ő esetében ez nem a szokásos tiszteletkör, hiszen zenei munkássága mellett költőként, prózaíróként is aktív, sőt valójában akként indult karrierje majdnem hatvan évvel ezelőtt. Azonban Cohenről szólva a költőiség nem merül ki ennyiben, elég ehhez kicsit jobban odafigyelni egy-két dalszövegére.

Persze dalszövegek irodalmi értékét vizsgálni több szempontból sem szerencsés, nem is ez a cél. Mégis, Leonard Cohen – és a popzene történetének egy maroknyi zseniális dalszövegírója – képes volt arra, hogy ezt az alapvetően bántó leegyszerűsítésekkel, kiszámítható klisékkel és gyakran nevetséges képzavarokkal és giccsel tarkított műfajt megtöltse élettel és mélységgel, miközben nem is feltétlenül távolodott el a megszokott témáktól, csupán máshogy fogalmazta meg azokat.

LEONARD COHEN DISZKOGRÁFIÁJÁN ITT SZALADTUNK VÉGIG - PAZAR. 

Miközben nincs azzal semmi baj, ha a szöveg nem más, mint néhány banális, könnyen megjegyezhető mondat a dallamhoz passzítva, Cohen esetében soha nem erről van szó. Nála a szavaknak súlya van, egy-egy dal akkor nyeri el igazán értelmét, ha odafigyelünk arra is, mit mond, nemcsak a melódiára. (Bár tény, és Cohen popzenei jogosultságának igazolása, hogy a korai lecsupaszított akusztikus dalok és a későbbi, szintis, bárzenés hangulatú számok között is számos olyat találni, amely felületes hallgatással is remekül működik.)

Amiből tökéletesen látszik Cohen szövegírói zsenialitása, az a korai lemezeken gyakran feltűnő hiányos, balladisztikus elbeszélés(szerű) szöveg. Elég csak a korai korszak – de talán az egész életmű egyik – legmegrázóbb dalára, a Famous Blue Raincoatra gondolni, amelynek ködös, utalásokkal telített szövege csak sejteti a megélt fájdalmakat, azt, hogy mi is történt a két egykori barát között, és épp ez, a hiányból adódó feszültség működteti a szöveget ezredszerre is. A lényeg az, amit Cohen nem mond ki, és ahogy nem mondja ki. Ez a fogás több klasszikus dalában is észrevehető. (Hasonlóképp érezhetjük magunkat akkor is, amikor Cohen feldolgozást választ, például a The Partisan hallgatása közben, amely a háború borzalmait villantja fel egy-egy hirtelen elmúló képkocka erejéig.) Nem túlzás azt állítani, hogy Cohen mestere a szöveg sűrítésének, amivel a lehető legkevesebb szóval képes a lehető legtöbbet elmondani.

Ebből következik, hogy a puritán elmesélt történetei, amelyek mögött semmivel sincs több, mint egy tetszőleges slágerlistás szerelmes dal sztorija mögött, apró finomságokkal, érzékletes leírásokkal és gyakran a már említett kimondatlanságokkal képesek felértékelődni és a mindennapi élményeket varázslatos pillanatokká formálni. Így lehet a kezdeti naiv boldogság életképei és a megromlott kapcsolat vége között ugráló So Long, Marianne fájdalmasan és szívmelengetően életszagú, vagy (a legenda szerint Janis Joplinhoz írt) Chelsea Hotel No.2 a kiragadott pillanatképek és mosolyogtató önirónia beemelésével a múltba révedés pátoszos hangvétele nélküli óda az egyéjszakás kalandokhoz, a pillanatnyi szenvedélyhez. Cohen képes arra, hogy ezeket a bárkivel előforduló szerelmi szituációkat átélhető és egyben felemelő, már-már fenséges történésekké varázsolja, anélkül, hogy elvesztené mögülük a hús-vér, esetlen embert.

Ez a folyton ott lebegtetett irónia, amely idős korára csak még maróbbá változott (karöltve a pár perces dalokban példa nélküli költői képekkel) a kulcsa annak, hogy Cohen szövegei egy pillanatra sem válnak lapossá, hiszen szóljon épp a leginkább egyszerű szerelmes dal (Ain’t No Cure for Love), vagy a legemelkedettebb spirituális pillanat (Anthem), mindig jöhet egy-egy olyan sor, amely eszünkbe juttatja a tökéletlenséget, az elbukást, tehát épp az ember emberiességét, visszamenőleg is átértelmezve mindent, amit addig hallattunk. Azzal pedig, hogy ezt saját magával szemben is előszeretettel alkalmazza garantálja azt, hogy a szavaiból áradó bölcsesség ne legyen egyenlő a mindentudás idegesítő felsőbbrendűségével. Így épül fel apróságokból, jelentéktelennek hitt pillanatokból egy kivételes életmű, ami sokkal többet mond rólunk, közel sem eszményi emberekről, mint amit egyszerű popdaloktól elvárhatnánk.

Csada Gergely

a Popular Problems című új Cohen-lemez teljes egészében: 

(X) Az új Leonard Cohen-album, a Popular Problems már kapható: