Ahogy az idén július 29. és augusztus 3. között zajlott O.Z.O.R.A. fesztivál előtt közölt - az esemény gazdáját bemutató - cikkünkben is kihangsúlyoztuk, ide egyszer muszáj ellátogatni. El is mentünk, és kicsit sem csalódtunk előzetes, nagyra nőtt elvárásainkban. Fotógaléria.
Az O.Z.O.R.A. fesztivál egyáltalán nem az, amilyen torz kép részben megjelent róla az elmúlt években a razziázásokról, kábítószeres fogásokról szóló cikkek által. Az O.Z.O.R.A. a legbékésebb, legszebb, biztosan az egyik legjobb hangulatú fesztivál Magyarországon.
Igen, szigorú rendőri - drogokat kereső - ellenőrzésen esnek át, akik a fesztivál felé veszik az irányt, de ez csak jó: mi is megnyugodhatunk, a rendőrök is nyugodtak lehetnek, amikor megtudjuk, nincs nálunk tiltott szer. Ezzel a csekkpointtal viszont tényleg magunk mögött hagyjuk a valóságot, és ami a Welcome To Paradise felirat mögött fogad, az részben így néz ki: békésen, mosolygósan sétálgató, táncoló, beszélgető emberek csoportjai egy gyönyörű dombos-völgyes tájban, egy olyan hatalmas elterülésű környezetben, ami képes úgy befogadni több tízezer látogatót, hogy pillanatokra sincs embertömeg érzetünk, egy olyan helyszínen, ahol a fesztivál építményei organikusan épülnek be környezetükbe, leginkább egy olyan világba, ami a megnyugvás szigeteként hívja a természetesség híveit. Igen, ez nagyon szépelgő, nagyon "hippis", de ott a valóság is egyben. Csak hogy tiszta legyen: nincsenek részegek, nincsen szemét, nincsen őrjöngés, csend, béke, szeretet van, sőt szeretetáradás, már a hely szellemét akaratlanul is meghatározó gazda által is (elég csak megnézni az Index vele készült videóját). Itt a fesztivál - környező falvakból származó - munkásai is őszinte örömmel kezdnek táncolni, ha zene közelébe érnek (ja, összemosódó fesztiválzaj, zenekavalkád sincs), a gyerekbarát eseményen minden korosztály talál magának elfoglaltságot és a zenén túl is nagyon széles a kulturálódási lehetőségek tárháza - konkrétan is több ház tárja ki kapuit nagyon különböző, érdekfeszítő programokkal. A zene pedig a nagyszínpadnál a megbízható pszichedelikus (és tucatnyi más árnyalatú) trance, ami szökkenős táncra késztet (vagy ahogyan az idős, hatalmas ősz szakállú, bottal, csukott szemmel táncoló jógit: ütemes, révülő lökéshullámokra), a chill out helyszínen kikapcsolásra, a Dragon Nest helyszínnél az izgalmas élő kollaborációk tátott szájjal figyelésére (a Paul McCartneyval kísérleti zenekart (The Fireman) üzemeltető, és amúgy az egyik meghatározó trance labelt is alapító Youth például szolgaian szállítja a reggae-s dobbasszust egy dobossal az indiai klasszikus zene alá). Kérdezzük a környékből jött szakácsokat, pultosokat, árusokat: ilyennek szeretnék látni a világot a hétköznapokban is.
Ez valami olyasmi, amire talán mindenki - ki nyíltan, ki titokban - vágyik, de legalábbis ha ott van, nagyon jól érzi benne magát. Maradjon így, vigyázzunk rá.
a fesztiválon készült fotók:
fotók: Szalai Norbert