Ez persze nem azt jelenti, hogy a kiadók átálltak a dinnyetermesztésre, vagy az ipari mennyiségű fogyasztásra, egyszerűen csak frissíteni szeretnénk a nyári hír- (és albummegjelenési-) pangás szinonimakészletét – miért csak a szegény uborkákat hozzuk negatív jelentéstartalmú kifejezés-környezetbe? Szóval, ja, ahogy az elmúlt hetekben mindig, most is kevesebb a lemez (mondjuk több mint a múlt héten), de ahogy mindig, ezúttal is találtunk a ránk hallgató olvasóknak hallgatnivalókat. Sőt, egyenesen remek lemezeket találtunk! Aki valamiért a négy fal között tölti a hétvégét, vagy csak felírná, mit érdemes majd hallgatni, az mindenképp olvasson tovább. Tuti popbefutó, izgi posztpunk, megrázóan szép lo-fi soul/gospel és Diplo új lemeze is streamelhető. Többek között.
A múlt heti visszafogott eresztés után nagyon nagyot dob a Pitchfork lemezstreamelő szekciója. Az Advance-n egy egész hétre való nagyon jó lemezt tettek ki meghallgatásra. Élén a chicago-i különc lo-fi folk/blues muzsikus Willis Earl Beal legújabb albumával. Beal teljesen új oldalát mutatja meg az általa csak lo-fi szimfóniának bélyegzett anyaggal. Melankolikus, magába forduló, lecsupaszított dalok Casio szintivel és/vagy gitárral előadva, melyben végig Beal erőteljes soul-os, gospeles éneke dominál. Libabőröztetően szép éjszakai lemez. Ott a helye az év legjobbjai között. Az Experiments in Time ide kattintva streamelhető.
Ugyancsak itt hallgatható Caila Thompson-Hannant Mozart’s Sister néven kiadott első szólóalbuma. A montréali csajszit még bő két évvel ezelőtt mi is a nagy befutók közé soroltuk, ami ugyan egyelőre nem jött be, de ezzel a lemezzel szinte biztosan megtörténik majd az áttörés. Az album ugyanis egyszerre kellően izgalmas és mégis potenciális rádióbarát slágerekkel teli. Fogunk még hallani róla. Addig pedig az esti buli előtt indítsák el.
Továbbra is Pitchfork, de megint teljesen más műfaj. A washingtoni Naomi Punk új albumát meleg szívvel ajánljuk mindenkinek, aki másra sem vágyik, mint egy izgalmas, posztpunkos lemezre. Nagyon magas szinten csinálják a srácok, pedig a Television Man még csak a második nagylemezük.
Elektronikus zenei fronton is egy kifejezetten jó és egész egyedi albumot kapunk. A brooklyni producer Erin Rioux és a trinidadi születésű szaxofonos/elméleti fizikus(!) Stephon Alexander alkalmi duója pazar nagylemezt készített. Lüktető alapokon a jazz legszebb napjait idéző szaxi témák szólnak, az egyik dalban pedig még Arto Lindsay is közreműködik. Szintén a Pitchfork Advance-n hallható.
Diplo is kiadott egy új lemezt végre, három év után. A saját kiadójánál megjelentett anyag nagyjából olyan, amit tőle várhatunk; pattogós, bulis, globálzenés trekkek, súlyos basszusokkal. A sokatmondó címmel bíró Random White Dude Be Everywhere ide kattintva streamelhető.
Nem múlik azért el hét kedves indie-pop/rock nélkül, ami nem is baj, hiszen az mindig jól jön. A The Rosebuds sokadik lemezén korrekten hozza az álmodozós, mosolygós popzenét, és kever bele folkos hangulatot. Ha nem ismérnénk őket, akkor a minőségre garancia Justin Vernon (Bon Iver) közreműködése. Szintén a Pitchfork Advance-n hallgatható.
Van azonban ennél érdekesebb megjelenés is az említett műfaj közeléből. Az NPR-on streamelhető Adult Jazz Gist Is című albuma lenne az. Az indiepop klisékből építkező dalokból roppant komplex, elsőre nem túl könnyen emészthető, de összeségében nagyon erős lemez kerekedik ki. A szép vokálok itt szétdarabolt ütemekkel és teljesen műfajidegen, bátor megoldásokkal egészülnek ki, amelyről néha a Grizzly Bear ugorhat be, de alapvetően eléggé egyedire sikerült az egész. Érdemes tenni vele egy próbát.
Akárcsak a Spider Bags Frozen Letter című lemezével, amely ugyan ilyen agyalást nem biztosít a hallgatónak, de cserébe tökös, lendületes rockzenét igen. Garázsrockos, punkos, rock and rollos elhajtásokkal. A maga nemében hibátlan. Az NPR-on hallgatható.
Akinek pedig ez az egész túl zavaró, az tegyen próbát az ausztrál Ela Stiles mini-albumával. Helyenként megrázóan szép folkos hangulatú acapella dalok, és drone-szerű minták gyűjteménye.
