Októberben jelenik meg a kultikus státusszal övezett brit folkénekesnő, Vashti Bunyan harmadik albuma, amely egyben az utolsó is lesz. Három lemez negyvennégy év alatt, és máris abbahagyja? - viccelődhetnénk, de inkább szomorkodásra ad okot, hogy végleg hátat fordít a zenélésnek műfajának ez a ragyogó előadója. Szerinte viszont a története kerekké válik a Heartleap című albummal, amelyről már meghallgatható egy gyönyörű dal.
Az 1945-ben Newcastle-ben született, de Londonban felnőtt Vashti Bunyan képzőművészeti tanulmányokat folytatott, majd 18 évesen New Yorkba utazott, ahol Bob Dylan hatására eldöntötte, hogy inkább zenész lesz. hazatérve, a Rolling Stones menedzsere, Andrew Loog Oldham vette a szárnyai alá, az ő irányításával vette fel az első kislemezét 1965-ben, az a-oldalon a Some Things Just Stick in Your Mind című Jagger-Richards szerzeménnyel, a b-oldalon egy saját dalával. Ezután kijött még egy kislemeze (az 1966-os Train Song), de ahogy az előző, úgy ez is visszhangtalan maradt. Ezután felvett ugyan még dalokat, de ezek már nem láttak napvilágot. Bunyan ezért a következő évben inkább fogta magát és lovaskocsival nekiindult Londonból a skóciai Hebridáknak, hogy csatlakozzon az akkor már sztárnak számító folktrubadúr, Donovan tervezett kommunájához. Az út során kezdte el írni azokat a dalokat, amelyekből később az első albuma összeállt. A Nick Drake első két lemezén (és később a Muzsikással) is dolgozó Joe Boyd produceri felügyeletével felvett, 1970-ben megjelent Just Another Diamond Day ugyan kedvező kritikai fogadtatásban részesült, kereskedelmileg viszont megbukott, mire Bunyan felhagyott a zenéléssel és a családjának élt, jórészt Skóciában, a világ zajától távol. Az időközben a gyűjtők egyik kedvenc ritkaságává avanzsált, érdemtelen sorsra jutott albumot 2000-ben újra kiadták, és ekkor seregnyi mai előadó fedezte fel magának a feledés homályába merült dalszerző-énekesnőt, többek közt Devendra Banhart, akinek kulcsszerepe van abban, hogy Bunyan visszatért a zenei életbe (vendégszerepelt Banhart 2004-es albumán, illetve az Animal Collective 2005-ös EP-jén).
BUNYAN SZEREPEL A KÉT LEMEZ KÖZÖTT LEGHOSSZABB IDŐT KIHAGYÓ ELŐADÓK TOPLISTÁJÁN IS.
Aztán elkészült a "freak folk keresztanyjának" második albuma is, méghozzá a neoklasszikus zeneszerző-titán Max Richter produceri és hangszeres közreműködői támogatásával. A 2005 októberében kiadott Lookaftering című lemezen természetesen Devendra Banhart is közreműködik, na meg Bunyan másik nagy hódolója, Joanna Newsom hárfán. A lemez sikerének köszönhetően, három és fél évtizedes spéttel beindult végre Bunyan zenei karrierje, amelynek azonban idén önként véget vet. Mint mondja, végre eljutott arra a szintre, hogy mindenféle külső segítség nélkül, teljesen önállóan felvegye a dalait, pontosan úgy, ahogyan a fejében vannak - és kíváncsi is volt rá, hogy milyen lesz így a végeredmény. "Nem tudok sem kottát olvasni, sem kottát írni, a zongorán is egy kézzel játszom, de hatalmas öröm volt kitalálni és megoldani, hogy minden úgy hangozzon, ahogy én akarom" - írja a sajtóközleményében. Ezzel lezárult a(z autodidakta) tanulási folyamata, és a Heartleap a zenei pályájának lezárását is jelenti egyben. A lemez dalait egyébként skóciai otthonában írta és többségében ott is rögzítette őket, 2007-től kezdődően és idén tavaszig bezárólag. A tízszámos anyag október 6-án jelenik meg, a lemezen közreműködik az "elmaradhatatlan" Banhart mellett a Vetiver San Franciscó-i indiefolk zenekar is (akik Bunyannal együtt szerepeltek a 2011-es John Martyn-feldolgozáslemezen). Beharangozásul elsőként a nyitódal hallgatható meg, a határtalan nyugalmat, szépséget és idillt sugárzó Across The Water, amelyben van valami nem evilági, mintha egy tündér adná elő.
és a Train Song című Bunyan-klasszikus a szerző előadásában, 2010-ből:
