A PolyMic nevű analitikai weboldal több a témában végzett kutatást összesített, amelyek alapján arra jutottak, hogy a dobosok nem csak hogy a legokosabbak a zenekarukban, de ha jelen vannak, mindenki mást is okosabbá tesznek. Ta-damm!
A zenekari tagok közül a dobosok általában gúny és kegyetlen viccek tárgyát képezik - az egyik kedvencünk: Mi a különbség egy dobos és egy pohár joghurt között? A joghurtnak van kultúrája - és tényleg leghátul helyezkednek el a hangszeres hierarchiában, hiszen hát a doboláshoz nem kell ész, püfölni mindenki tud, és egy gép is simán elvégzi a dolgukat. Pedig a dob egy rendkívül ősi hangszer, ami az emberi civilizáció legelső pontjától kezdve létezik valamilyen formában, és a mai napig ott van szinte minden zenei stílusban. Ráadásul több kutatásból is kiderült, hogy a dobosok nem idióták, sőt, épp ellenkezőleg: ők a legokosabbak, egyben a legnélkülözhetetlenebbek is a zenekarban. Hogy miért? Sokkal jobb probléma-megoldási képességgel rendelkeznek, mint mások és rendkívül pozitív közösségi hatásuk van. Az Oxfordi Egyetemen arra jutottak, hogy ez valószínűleg az emberi közösségek történelmének kezdetéhez vezethető vissza: amikor több dobos egyszerre játszott az ősközösségekben, egyfajta extázist, egyszerre létezést idéztek elő a tűz körül ülőknél, ez hosszabb boldogsághoz vezetett és gyakorlatilag elősegítette a modern értelemben vett emberi közösség létrejöttét.
Egy másik megállapítás szerint, mely több egyetem, egymástól függetlenül végzett kutatása látszik igazolni a jobb ritmusérzékű dobosok, miután eljátszanak egy egyszerűbb ütemekből álló gyakorlatot, jobban teljesítenek az IQ teszteken. A ritmus másokra is jó hatással van: egy pszichológiaprofesszor rájött, hogy ha a hallgatóinak tesztek előtt lejátszik egy ritmikus hangokra és fényekre épülő felvételt, azok több pontot érnek el. Ugyanezt vizsgálták máshol általános- és középiskolásokkal, ahol a krónikus figyelemzavaros diákoknál azt vették észre, hogy a ritmus úgy hat rájuk, mint a gyógyszerük, ráadásul tovább is voltak képesek koncentrálni, mintha gyógyszerrel kezelték volna őket.
Hogy egy kicsit ezoterikusabb vizekre evezzünk, a Harvardon arra "jöttek rá", hogy a dobosok sokkal inkább együtt élnek a Föld természetes ritmusával. Belső órájuk nem lineárisan működik, mint egy rendes óra, hanem hullámokban. Ugyanolyan hullámokban, mint amit megfigyeltek az agyhullámok vizsgálatakor, vagy a szív alvás közbeni működésénél. Tehát ha egy dobos elront valamit, akkor csak a természet megváltozott ritmusához igazítja magát. Ha innen nézzük: Lars Ulrich korunk legnagyobb sámánja.
Összegezve tehát: a dobosok okosabbak nálad, ők hozták létre a emberi közösségeket és még némi transzcendentális képességgel is rendelkeznek. Szóval a következő koncertre tanuld meg kedvenc zenekarod dobosának legalább a nevét.
Íme akkor egy zseni, a Led Zeppelin dobosa, John Bonham:
