Elkészült, és tegnap este egy hollywoodi moziban megvolt a premierje Lana Del Rey Tropico című filmjének, amellyel az énekesnő lezárja a Born To Die albummal és a Paradise EP-vel fémjelzett korszakát. A közel félórás megváltástörténet online verziója itt rögtön megnézhető.
Az álomszerű, melankolikus tanmese tulajdonképpen a Paradise EP három dalára - Body Electric, Gods And Monsters, Bel Air - épülő kliptrilógia egy kisfilmmé összefűzve. A Tropico története egy párról szól, illetve az első emberpárról, Ádámról és Éváról szól, utóbbit LDR, előbbit az albínó férfimodell, Shaun Ross alakítja. Az első rész a Paradicsomban játszódik, ahol a pár Jézus, valamint az amerikai popkultúra három ikonja, John Wayne, Elvis Presley és Marilyn Monroe (plusz egy unikornis) társaságában élvezi az édeni állapotokat, egészen addig, amíg Lana-Éva le nem szakítja azt a bizonyos almát, és ezzel irány a földi száműzetés. Los Angelesben látjuk viszont a bűnbe esett emberpárt, Évát sztriptíztáncosnőként, Ádámot pedig egy gengszterbanda tagjaként, majd - egy rablótámadást követően - a záró harmadik részben elnyerik a megbocsájtást, és visszatalálnak a Paradicsomba. A filmet Anthony Mandler rendezte (ő jegyzi az énekesnőtől a National Anthem és a Ride videóit is), a narrátora maga LDR, aki egy ponton a beat-költő Allen Ginsberg Üvöltés című versének első pár sorát is beleszövi a szövegébe, időnként pedig Szűz Máriaként is feltűnik a filmben. Íme a szélesvásznú Tropico teljes hosszában:
A film bemutatóján az énekesnő úgy fogalmazott, ezzel szeretne vizuális formában is pontot tenni eddigi művészi pályájára és egy új korszakot nyitni. Ez az új korszak minden bizonnyal az új albumával veszi kezdetét, amiről év elején annyit árult el, hogy "még jobban lecsupaszított, de még mindig filmszerű és sötét" lesz, tegnap viszont a címét is megosztotta a világgal: Ultraviolence - ami utalás Anthony Burgess Gépnarancs című 1962-es kultuszregényének erőszakoskodásaira. Ez eddig izgalmasan hangzik.
