Amikor a jól eltöltött egyetemi évek kerülnek szóba, szóba hozhatjuk a Notthingham University-n alakult London Grammar triót. Érzelmes dalaikkal gyorsan felkapottak lettek és nemrégiben megjelent debütálásuk felkapaszkodott a brit albumlista második helyére. Az éppen turnézó zenekar aktuális videója (Strong) sűrű rotációban fut az MTV-n, még aktuálisabb, a Disclosure-rel közös számukhoz (Help Me Lose My Mind) készült klipet letiltották, de persze így is elérhető, ráadásul a rádiók már játsszák a decemberben megjelenő következő kislemezt, egy Kavinsky-feldolgozást, a Nightcallt is.
Megalakulás éve: 2009
Honnan: Nottingham, Anglia.
Tagok: Hannah Reid – ének, Dan Rothman – gitár, Dot Major – billentyűsök, ütősök
Stílus: Éteri melankó-pop elektronikával betakargatva.
GLOBÁLRADAR ROVATUNK IFJÚ TEHETSÉGEI EGY CSOKORBAN.
Kiadók: Metal & Dust, Columbia
Olyan, mint az első szerelmi csalódás dalba öntése. Vagy mint egy kicsit klasszicizáltabb The xx. Vagy mint Nico és egy elektronikus megszólalás felé kifinomult triphopzenekar találkozása.
Történet: Egyetemen alakult, amikor Reid és Rothman elsőévesként megismerkedtek. Nem, Rothman nem hajtott a csajra, lévén az ő barátnője mutatta be nekik a harmadik tagot, Dot Majort. 2009-2012 között érlelték dalaikat, a helyi színtéren növögettek, de aztán az első komolyabb szerzeményük (Hey Now) 2012 végén már jelezte, hogy az érdeklődés jelentékeny lesz irántuk. Lemezszerződésük ugyan már két éve van, de maximalista hozzáállással dolgoztak dalaikon és csak a tökéletesnek tartottakat adják ki kezeik közül. Ehhez jönnek a kifejezetten szép klipek és a csendesen, de gyorsan terebélyesedő népszerűség néhány hónap alatt. Második kislemezük üzenete, mely Wasting My Young Years címmel jelent meg rájuk aztán nem vonatkozik. A titok talán – az ihletetten és mértékkel használt elektronikus zenei eszközök, valamint a The xx-nél eggyel klasszicizáltabb gitár-billentyűs hangszerelésen túl – Reid karakteres hangjában, bátran érzelmes énekében és még inkább kitárulkozó, személyes szövegeiben rejlik. Ex-barátok, elfecsérelt évek, még a Kavinsky-feldolgozás (Nightcall) is pontosan illeszkedik a hangulatba: „felhívlak éjszaka, hogy elmondjam, hogyan érzek, megkocsikáztatlak az éjszakában, le a hegyről.”
Megjelenések: Egy EP (Metal & Dust), három single (Metal & Dust, Wasting My Young Years, Strong) és a szeptemberben megjelent bemutatkozó album (If You Wait).
Mellékprojektek: Közreműködés a Disclosure listavezető bemutatkozásán a záródalban (Help Me Lose My Mind).
Szexepil: Hannah esetében mellig érő, egyenes, szőke hajzuhatag.
Legnagyobb eredmény, elismerés: A szeptember 9-én megjelent debütlemez a brit lista második helyén nyitott (33 ezren vették meg egy hét alatt). Az idei Mercury Prize jelöltjeinek kihirdetése előtt ők voltak a fogadóirodák legesélyesebbjei a rangos díjra (ehhez képes a jelölés elmaradása persze csalódás).
Radarjel-erősség: Közepes méretű, de kitartó rajongótábort vizionálunk és legalább két-három lemeznyi, szép zenei építkezést, tisztes sikerekkel.
a Wasting My Young Years klipje:
a trió felkapását eredményező Metal And Dust:
a Strong című aktuális slágerüket játsszák egy session keretében, élőben:
