Fluor lemezkritikája Dizzee Rascal The Fifth című albumáról

Fluor idén F.L.U. címmel lemeztrilógiába kezdett, melynek egyes fejezetei az elektrós (F.), a hiphopos (L.) és az élőzenés (U.) arcát mutatják be koncentráltan – először a tánczenés dalok, az elektró pörgött ki műhelyéből, aztán már érkezett példa a hiphopra is. Az előbbi stílusban Dizzee Rascal az egyik kedvence, aki meg végre kiadta - nemes egyszerűségre törekedve - Az ötödik albumát. Melynek megjelenése előtt a Szigeten is fellépett és melyet Fluor jól megkritizál.

Kiadó: Dirtee Stank / Universal

Megjelenés: 2013. szeptember 30.

Stílus: elektrórap, pop, hiphouse

A Káosz Kapitányság hiánya

Nehéz dolog egy általam kedvelt előadó anyagával kapcsolatban elégedetlenkedni, hiszen dolgozik bennem a respekt és jó pár átzüllött éjszaka emléke is ráül a vállamra, hogy ne tegyem, de mégis itt van az a borzasztó „de”. Mindenek előtt kerüljünk képbe: Dizzee Rascal új albummal jelentkezett, az ötödikkel, amit The Fifth-nek nevezett el. Egy interjúban a brit mc úgy nyilatkozott, hogy az új lemezén a boldogság úszómedencéjébe veti magát, ez a cuccot hallgatva sikerült. Sőt, megosztania is volt kivel ezt az örömöt, ugyanis többek között Jessie J, Calvin Harris, Tinie Tempah, will.i.am és Robbie Williams is dobott vele egy seggest.

FLOURRÓL FILM KÉSZÜLT MIKI357 RENDEZÉSÉBEN, ITT ÍRTUNK RÓLA KRITIKÁT.

Kezdjük a jóval.

A Bassline Junkie klip-zene összhangja zseni/vicces/tökös, hónapokig ordítottuk a spanokkal, ez már egy megérdemelt piros pont. Ami számomra érdekes, hogy míg sok előadó a legfogyaszthatóbból csinál videót, addig Dizzee-nél a többit hallgatva ez épp fordítva van. A Goin’ Crazy a slágeressége mellett is cool tudott maradni, nem vált ki ellenérzést, ez a menő videónak és Robbie Williams-nek is köszönhető. El lett kapva, na. Elképzelhető a londoni éjszaka legkirályabb klubjaiban, de Joli néni is fogja rá pakolni a zsemlét, miután meglátta a csodát és rájött, hogy a szerelem éltet a kertévés tehetségkutatósok bölcsességei között.

Ebből viszont következik a rossz, hogy kevés további szerzeményen érzem még ezt.

A legnagyobb problémám a Káosz Kapitányság hiánya. A kezdeti grime-tól eljutott egy olyan szintre a sztori, ami a beilleszkedett, már-már célját vesztett, sehova nem mutató slágergyártás. A kezdeti odamondó, energikus hurrikánból egy, a lakossági diszkóban éjjel – és talán még másnap a lángosozóban is – langyos szélként simogató lötyi lett. A Good és a Spend Some Money a totális mélypont – még számomra is, aki egyébként betegesen vonzódik a viccesen primitív dolgokhoz, így a „gyereleastrandraköltsükelazösszespénzünk”-típusú swageléshez is – de akkor legalább szedné szét az arcom egy ütős bassz vagy valami egyszerű, de nagyszerű Bonkers-ös veretés. Vagy legyen összekacsintás, de szemkontakt sincs, hiszen a főhős épp búvárkodik.

DIZZEE RASCAL A SZIGETEN NYILATKOZOTT A RECORDERNEK KEDVENC ZENÉIRŐL.

A másik vállamra azonban rászáll az elfogadás jóságos angyalkája, és azt mondja: miért kéne még mindig arról beszélnie, hogy mekkora a bűnözés és mi van a street-en a formákkal, ha már rég nem abban a közegben él és vagy leszarja, vagy a dalaiban nem kíván ezzel foglalkozni? Hiszen hány MC írja a szövegeit a nyomorról sokmilliós lakásból és sportautóból. Mennyivel jobb a csórót játszani és úgy tenni, mintha érdekelnének a társadalom problémái, mikor épp a pálmafák alatt ülsz és az a legnagyobb parád, hogy betölt-e az Instagram? Mi van, ha szimplán csak a vidám dolgokra helyezed a fókuszt? Szóval, ha az alkotó így érez és ez tőle most a leghitelesebb, akkor hajrá! Semmi baj ezzel, csak pár dalt leszámítva nálam ez nem fog üvölteni. Felvevő piaca viszont biztosan lesz. Na meg ugye ki vagyok, hogy megmondjam, mikor én sem a depressziós világnézetemről vagyok híres és nagyjából ugyanezt érezhették a kőrepperek, mikor megláttak a Gecigránát után electro pop slágerben buzis hajjal Kanye West-szemüveget lóbálni.

ÉS FLUOR INTERJÚNKAT OLVASTAD MÁR?

Összegezve.

A zenetörténeti vulkánkitörés elmaradt, a nyugalom megzavarására az eddigiekhez képest nagy százalékban alkalmatlan a korong. Dizzee úszómedencéjéből első körben három favoritot sikerült kihalászni, ami nálam tökre nem rossz arány. Az meg majd kiderül, hogy a hallgatóság együtt fújja-e a szappanbuborékokat vagy esetleg megpróbálja kihálózni az eredetiség döglött bogarait, amikor vége van a bálnak.

Fluor

Dizzee Rascal legutóbbi videója, a vicces rokokó I Don't Need A Reason:

Fluor legfrissebb minimálklipje, a Képkockák: