Berlin alatt az ég – Nick Cave Berlinben (1985-89)

Push The Sky Away címmel új nagylemezt jelentetett meg a Nick Cave And The Bad Seeds, melybe egyébként – Mick Harvey kiválása után – sok-sok év után visszatért a multiinstrumentalista Barry Adamson. A lemez dalai Franciaországban készültek – hogy mást ne mondjunk, egy újabb állomáshelyen Nick Cave és az elmúlt nagyjából harminc évben időről-időre változó felállásban működő zenekar történetében. S, ami azt illeti, akárcsak David Bowie művészi pályafutásában, úgy a borongós ausztrál trubadúr történetében is fontos állomáshely volt Nyugat-Berlin.

A még Ausztráliában alakult, de később Londonba áttelepült gót és poszt-punk Birthday Party 1983-ban oszlott fel. Cave rövid időre Los Angelesbe költözött, ahol a később Ghosts… Of The Civil Dead címmel, John Hillcoat és Evan English rendezőkkel készített film alapjául szolgáló forgatókönyvön dolgozott. Közben azonban összeállt az első körben még Nick Cave and The Cavemen néven futó Bad Seeds első felállása a több hangszeren is kompetens Birthday Party-s társsal, Mick Harvey-val, a „zseniális dilettáns”, Einstürzende Neubauten-vezér Blixa Bargelddel (aki már a Birthday Party Mutiny In Heaven című utolsó EP-jén is közreműködött) és Barry Adamsonnal, a manchesteri poszt-punk zenekarban, a Magazine-ben vált ismertté. Ebben a felállásban – Hugo Race gitáros és Cave akkori barátnője, Anita Lane társaságában, valamint többek közt Jim Thirlwell, azaz Foetus közreműködésével – készült az 1984-ben megjelent From Her To Eternity című album – még Londonban. A lemez turnéján rövid időre Tracy Pew, a Birthday Party basszusgitárosa is visszatért.

OLVASTAD MÁR MINDA ENDRE (HANGMÁS) KRITIKÁJÁT AZ ÚJ NICK CAVE-LEMEZRŐL?

Cave 1985-ben érkezett meg Berlinbe, annak is Kreuzberg nevű bohémnegyedébe (fogalmazzunk ilyen kulturáltan – valójában lepattant junkie művészkörnyékről, punktanyáról, éjszakai klubokkal teli félvilági városrészről beszélünk). Berlin a körülzárt város, a világon kívüli világ, a fallal megosztott skizofrénia manifesztuma amúgy is kiválóan illett Nick Cave nem-evilági esztétikájába. Itt kezdett neki And The Ass Saw The Angel (magyar fordításban: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát) című regénye munkálatainak, miközben egyszerre hálószobaként és dolgozószobaként funkcionáló bérleményében dobozba gyűjtött emberi hajat, madárcsontokat, cicás, angyalos, virágos és kisgyerekes képeslapokat. A regénnyel párhuzamosan ekkor ásta bele magát (persze hatására nem csak ő, hanem zenésztársai is) az amerikai blues zenébe, meg egyáltalán a deep south, a mély-dél hagyományába – olyan mélységig egyébként, hogy könyvtárba járt és tanulmányozta az országrész földrajzát, valamint állat- és növényvilágát is. E hatásokat viseli a Bad Seeds 1985-ös The Firstborn Is Dead című albuma, valamint a feldolgozásdalokat (többnyire amerikai gospeleket és bluesokat) tartalmazó 1986-os Kicking Against The Pricks. Utóbbin tovább erősödött a „berlini vonal”, hiszen beszállt a Die Haut nevű helyi zenekar svájci származású dobosa, Thomas Wydler (aki mai napig a zenekar tagja, s akit nem is olyan rég sajnos nem láthattuk Mick Harvey A38-as koncertjén, mert bokáját törte), s némileg visszaköszönt a Birthday Party-s múlt is, mivel a lemez több dalában zenélt az egyébként ugyanaz év novemberében elhunyt Tracy Pew basszusgitáros és a már ugyancsak néhai, 2009-ben meghalt Rowland S. Howard gitáros. Ugyanabban az évben aztán még egy Bad Seeds-album kijött – a már Barry Adamson nélkül rögzített, dupla EP formátumú Your Funeral… My Trial azonban már nem kizárólag a sötét blues különös reciklálásáról, hanem, ha úgy tetszik a dekadens berlini hagyomány lepárlásáról, az izgalmasan beszüremkedő, groteszk kabaré és vurstlizenei elemekről is szól.

Egy évvel később 1987-ben készül el a nyolcvanas évek Berlinjének – többek közt az egész közép-európai undergroundra is kisugárzó – legnagyobb és legérvényesebb víziója, Wim Wenders Berlin felett az ég című alkotása. A filmben a Nick Cave And The Bad Seeds két szerzeményt, a második Bad Seeds-album egyik legmegkapóbb dalát, (The Carny) és a debütlemez címadó számát, a From Her To Eternityt adja elő – a film két angyala, angyali szépségű hősnője, valamint punkokból és gótokból álló közönség társaságában – egy elképesztő hangulatú bálteremben. Aki látta, tudja, miről van szó, aki nem, nézze meg a cikk alatti videót. A filmnek ebben a jelenetében egyébként zenél a „berlini ausztrál kolónia” másik zenekara, a Simon Bonney vezette Crime And The City Solution is, melynek 1985 és 1991 közötti inkarnációját bátran nevezhetjük a Bad Seeds testvérzenekarának, hiszen a Bad Seeds-tag Mick Harvey mindkét együttesben zenélt, az egykori Birthday Party-s, a Bad Seeds-ben is fel-felbukkanó Rowland S. Howard pedig a Crime and The City Soultion tagja volt ezekben az években (nem is beszélve arról, hogy Blixa einstürzendés zenésztársa, Alexander Hacke multiinstrumentalista 1985-től máig a Crime tagja).

LÁTTAD MÁR A BAD SEEDS LEGÚJABB KLIPJÉT? VIGYÁZAT, FELNŐTT TARTALOM!

Cave utolsó két berlini éve ugyancsak gazdag volt művészi teljesítményekben, sőt talán afféle tetőpont az elköltözés előtt. 1988-ban jelent meg a zenekar első korszakának csúcsteljesítményeként értékelhető Tender Prey című nagylemez, melyen egy ismét megváltozott, kibővül felállású Bad Seeds zenélt, a Cramps-ből és a Gun Clubból ismert Kid Congo Powers gitárossal, és a később tragikus körülmények közt, autóbalesetben elhunyt Roland Wolf zongoristával (aki később egyébként az Einstürzende Neubautenben is zenélt egy rövid ideig). Ebben az esztendőben jelent meg Cave King Ink című dalszöveg-gyűjteménye, s ekkor mutatták be a Ghosts… Of The Civil Dead című mozit, melynek nem csak társ-forgatókönyvírója Cave, hanem egyik főszereplője is.

S, hogy keretes legyen a szerkezet: mire az And The Ass Saw The Angel, az egyik fontos dolog, mellyel Cave berlini tripjét megkezdte, a boltokba került (s még mielőtt a fal leomlott), Cave már elhagyta a korábbi és későbbi német fővárost. Sao Paulóba vitte a szerelem, meg az, hogy vége lett valaminek.

Németh Róbert

a Berlin felett az ég című Wenders-filmből a Bad Seeds-koncertjelenete:

egy 1988-es interjú Cave-vel, melyet egy francia tévének adott:

ez pedig Cave berlini éveinek talán legjobb lemeze a Tender Prey teljes egészében: