Lemez gyorstár - 48. hét

Ezen a héten négy friss lemezt ajánlunk röviden: gyorstárunkban szintis indie pop Beyoncé húgától (Solange), fülbemászó sunshine pop Ausztráliából (San Cisco), Gold Panda-közeli érzelmes elektronika Angliából (Throwing Snow) és cool listás garázsrock Budapestről (Haunebu).

San Cisco: San Cisco

Kiadó: Fat Possum (egyelőre csak iTunes-on)

Megjelenés: 2012. november 23.

Stílus: lo-fi garage, indie sunshine pop

Kulcsdal: Beach

Ausztráliában sok év elektro-pop uralom után idén a gitárzene volt erős (Tame Impala, Pond), a néhány éve már aktív dél-ausztrál San Cisco kvartettet is idén fedezte fel a világ – Angliában elsősorban az NME – de a Recorder magazin nyolcadik számában már mi is tudósítottunk (fotóval is) a CMJ fesztiválon adott koncertjükről. A néhány kislemezen, EP-n túl levő San Cisco néha olyan, mintha a Libertines és az Arctic Monkeys szelleme csak most jutott volna el Ausztráliáig, vagy mintha a Vampire Weekend nagyrészt ejtette volna az afrikai hatásokat. De nem elijeszteni akarok, hiszen mégsem unalmas utánjátszó zenekarral van dolgunk. Az ilyen esetekben egy hajszálon szokott múlni, de nem kétség, a San Ciscóban van a szükséges megfejthetetlen plusz összetevőből, ami miatt több tucatnyi szorgos társuk fölé emelkednek, fogunk még hallani a nagyon fülbemászó sunshine pop-dalaikról.

8/10

Dömötör Endre

Solange: True EP

Kiadó: Terrible Records

Megjelenés: 2012. november 27. (digitális kiadás)

Stílus: r’n'b, szinti soul

Kulcsdal: Losing You

Röviden is el lehetne intézni ezt a kritikát, például úgy, hogy Solange Knowles azt és úgy énekel, mint az a Beyoncé, aki nem feltétlenül akar több millió lemezt eladni (az EP egyébként a Grizzly Bear-es Chris Taylor kiadójánál jelent meg), mégis kedvelhetőbb albumokat hoz össze, mint a nővére. Mindenesetre Solange-nál is az r’n’b-s popzene a kiindulópont, de míg az előző lemezén (Sol-Angel And The Hadley St. Dreams, 2008) a Motown-hangzást modern diszkóval aktualizálta, a True EP-n szintis indie pop van. Kezdésnek a visszafogott sláger (Losing You), folytatásnak meg a nem kevésbé slágeres, sőt talán még nagyobb dobás Some Things Never Seem To Fucking Work, aminek hallatára simán beállnék egy mikrofon mögé csettintgetni és tátogni. Mindenfelé csak összetört szívek hevernek, szól a ritmusos szintipop, így telik el az alig fél óra, közben viszont felmerül a kérdés, vajon a jövőre megjelenő nagylemezen is Dev Hynes-szel (Blood Orange, Lightspeed Champion, Test Icicles) fog együtt dolgozni és majd együtt írják a dalokat? Remélhetőleg igen.

8/10

Sugó Lilla

Throwing Snow: Aspera EP

Kiadó: Snowfall

Megjelenés: 2012. december 3.

Stílus: télektronika

Kulcsdal: Aspera

Az elmúlt pár évben fél tucat kiadónál jegyzett zenéivel és pár jól irányzott remixével (köztük Gold Pandának, aki ezt viszonozta is) a figyelni érdemes producerek táborában bérelt hellyel bíró Throwing Snow (Ross Tones) a Snowfall nevű új saját labelén (ezen kívül van neki még kettő) kiadott EP-vel zárja az évet, amelyben mindössze egy anyaggal állt elő korábban. A jó munkának idő kell, és ez a négy szám bizony remek kollekció, amely Tones dalszerzői tehetségéről árulkodik. Mivel emberünk saját bevallása szerint is minden kiadványán valami mást akar megmutatni magából, itt a fülbe kúszó (emelkedett) dallamok iránti érzékéről ad tanúbizonyságot. A különböző ritmusalapokra helyezett, de egyformán textúrákban és hangszerelési ötletekben gazdag számokat (a Melumban egy xx-es gitártéma és egy keleties szintitéma váltakozik) a hangsúlyos dallamok mellett az elégikus-himnikus hangulati keret fogja egybe - Com Truise-féle szintetikus álomzene, csak jóval melegebb, érzelmesebb tónusokkal. (Az EP egésze streamelhető itt.)

8/10

Forrai Krisztián

Haunebu: 17 EP

Kiadó: magánkiadás

Megjelenés: 2012. december 8.

Stílus: pszichedelikus garázs rock

Kulcsdal: Menned kell

A 2011-ben My Father Was A Master Blacksmith című albummal bemutatkozó Haunebu elkészült első magyar nyelvű anyagával, az élőben felvett, ötszámos 17-tel. Bajor Ádám a Moog gitárosaként vált ismertté, Veszéjes Áronnal alapította a széttorzított garázs-rockra épülő Haunebut, ami immáron magyarul is tolja a faxnik és cicomák nélküli zajos attakokat. Ezen az új anyagon három magyar nyelvű saját, új dallal (Malom, 17, Menned kell), egy Hungária-feldolgozással, (mely a Három széplány éjszakája című dalból készült és Fenyő Miklós zenekarának a hetvenes évek eleji glames, hard-rockos korszakából való Tűzveszélyes című második albumról származik), valamint zárlatként egy cím nélküli pszichedelikusabb, instrumentális szerzeménnyel. Aki bírja az ilyesmit, az nagyon fog örülni ennek a remek EP-nek.

8/10

Dömötör Endre