Martin James: Dave Grohl – Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok

2012.01.09. 12:07, -recorder-

Ha az ember életrajzi kötet összeállítására adja a fejét, minden bizonnyal kevés hálásabb téma akad Dave Grohl karrierjénél. A nyolcvanas évek washingtoni hardcore punk szcénájától a Nirvana dobosaként megélt világsikeren át a Foo Fighters kemény munkával felépített életművéig a gitáros-énekesből dobossá, majd újra frontemberré avanzsált (de legutóbb a Them Crooked Vultures kedvéért újra a dobok mögé ülő) Grohl szinte bármiről képes órákig sztorizgatni, miközben végig megmarad a kortárs rockzene egyik legszerethetőbb, csupaszív figurájának. A Melody Maker egykori újságírójának, a számos zenekari biográfiáért felelős Martin Jamesnek az interjúkból és magánbeszélgetésekből összeállított kötete – a Silenos Kiadó kiadó év végi eresztésében egy Burzum- és egy Dave Gahan-könyv társaságában – most magyarul is megjelent, és remekül zárhattuk vele az elmúlt egy esztendőt, mely a legendás 1991-es év és főleg a Nirvana-féle Nevermind húszéves évfordulója, a különféle visszaemlékezések és újrakiadások jegyében telt, de közben rengeteg jelenidejű sikert is hozott Grohlnak a Wasting Light albummal elért No.1 helyezéstől a Walk klipért kapott MTV-díjon és az Isteni Géniusz kitüntető címen át a róla szóló dalig.


Egy biográfia megírásának kezdetén legtöbbször két út áll a szerző előtt: másodlagos szövegekből összeollózza az anyagot, különös figyelmet szentelve az előadói karrier eladható, figyelemfelkeltő aspektusainak (ezek az ún. nem hivatalos életrajzok), vagy személyes találkozások, diskurzusok hosszú sora után koherens művé szerkeszti az irdatlan mennyiségű nyers szöveget, majd – természetesen az alany beleegyezésével – hivatalos biográfiaként publikálja azt. Mondani sem kell, hogy az utóbbi eset a szerencsésebb, Martin James könyve pedig majdnem ilyen; valójában inkább félúton jár a kettő közt, hiszen a szerző saját anyagai mellett gyakran felbukkannak máshol már megjelent interjúrészletek is, Grohl pedig inkább csak rábólintott az ötletre, mintsem komolyabban támogatta volna. Ettől függetlenül a Nirvana, Foo Fighers és egyéb kalandok alcímű könyv simán megállja a helyét hivatalos életrajzként – illetve eredeti nyelven biztosan megállja, de erről majd később.

James szerzői hozzáállása a lehető legjobb, ami a Dave Grohl-életmű kapcsán elképzelhető. Bár Grohl már régóta saját jogán világsztár, csak pár éve sikerült elfeledtetnie a sajtóval a Nirvanát érintő, vissza-visszatérő kérdéseket. A könyvben jól körvonalazódik egy olyan dalszerző portréja, akit hosszú évekig ironikus módon pont arról a zenekaráról kérdeztek legtöbbet, ahol dalszerzői minőségben szinte egyáltalán nem kapott szerepet (a Smells Like Teen Spirit és néhány zenekari dzsem vagy B-oldalas szám kivételével). Másrészt a Nirvana és Kurt Cobain története mára abszolút mértékben feltárt és kanonizált (eltekintve a gitáros-énekes halálát övező szüntelen találgatásoktól), meglehetősen unalmas is lenne az együttes egykori dobosáról szóló könyvben hosszú fejezeteket szentelni a kérdésnek. Martin James nem is teszi: kicsit talán túl gyorsan rohan végig a DC-hardcore és a Revolution Summer, legfőképp pedig Grohl legendás zenekara, a Scream történetén (pedig talán ez a könyv legérdekesebb, kifejezetten szórakoztató része), de utána a Nirvana-sztori sem tart sokáig – úgyis mindent hallottunk már, Grohl beszállásától Cobain drogproblémáin át a tragikus befejezésig.

A legnagyobb terjedelemben egyértelműen az ezt követő időszak szerepel, amit nyilván a Foo Fighers ural: Grohl egyéb kollaborációi (Queens Of The Stone Age, Probot, Them Crooked Vultures) említésre kerülnek ugyan, de érezhetően Grohl fő zenekarának története izgatja Jamest a legjobban – ezt már kimerítően tárgyalja is. A könyv megjelenéséig kiadott összes Foo Fighers-sorlemez munkálataiba bepillantást nyerhetünk (a 2007-es Echoes, Silence, Patience And Grace az utolsó, de a végén a diszkográfiánál már a 2011-es Wasting Light első klipdala, a White Limo is szerepel), minden eddiginél közelebb kerülhetünk a munkamániás „szomszéd sráchoz”, akinek a szerepét Grohl olyan könnyedén – és mindvégig hitelesen – hozza, de láthatjuk azt is, hogy a kedélyesen sztorizgató, saját karrierjét önerőből újra felépítő újságírókedvenc rocker egyúttal kíméletlenül maximalista zenekarvezető is, aki simán kiszórja maga mellől azokat a zenészeket, akik nem fogadják el az elképzeléseit.

Összességében tehát rendkívül szórakoztató és informatív olvasmányról beszélhetnénk, ha – és emellett sajnos nem mehetünk el szó nélkül – a magyar fordítás helyenként nem lenne sajnálatosan gyenge. Nem mintha hemzsegne a tárgyi tévedésektől (bár amikor a legendásan kövér TAD-frontember, Tad Doyle „hihetetlen magassága” kerül szóba, elgondolkodhatunk a „weight” és a „height” szavak közti különbségről), inkább az érződik rajta, hogy túl gyorsan készült, nem volt idő rendesen átnézni, korrektúrázni, finomítani a nyers változaton. Komplett szövegrészek ismétlődnek szinte szó szerint, ugyanazok a fordulatok szembeötlően sokszor tűnnek elő újra, néhol pedig a mondatrészek közti inkoherencia miatt egyszerűen értelmetlenné válnak egyes részek. Persze a Silenos még nem tartozik a jelentősebb könyvkiadók közé, nem várhatjuk el, hogy egyik percről a másikra a legnagyobbakhoz hasonló profizmus jellemezze munkájuk minden apró részletét, hiánypótló zenei kiadványok iránti elhivatottságuk pedig kérdés nélkül becsülendő, támogatásra érdemes. Ezt az is jól mutatja, hogy még a fordítási hiányosságok sem vágják tönkre menthetetlenül a Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok olvasmányosságát – bár ehhez nagyban hozzájárul Martin James munkája és Grohl elbűvölő személyisége is.

Szabó Benedek


Martin James: Dave Grohl – Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok
(Silenos Kiadó, 2011, 248 oldal, 2800 Ft)

https://recorder.blog.hu/2012/01/09/dave_grohl_nirvana_foo_fighters_es_egyeb_kalandok
Martin James: Dave Grohl – Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok
süti beállítások módosítása