(Ninja Tune/Neon Music, 2011)
A cseh származású, de Bristolban nevelkedett és jelenleg Berlinben élő Emika (született: Ema Jolly) az elmúlt másfél évben öt felvételt is kiadott már kislemezen ennek a címnélküli bemutatkozó albumnak az anyagából, ezért joggal lehet feltenni a kérdést, hogy maradt-e még egyáltalán bármi hatásos a tarsolyában, amiért érdemes meghallgatni ezt a nagylemezt. Az énekesnő a kiadványt indító 3 Hours és Common Exchange című felvételekkel azonban frappáns választ ad: a Portishead atmoszféráját ötvözi mesterien bristoli dubstep hős Pinch hangzásvilágával, és ez nem csak, hogy kitart a 12. szám végéig, de még az eddig ismeretlen tételek is sokat tesznek hozzá a végeredményhez. Ez a bemutatkozó album elsőre is hat, de sokadikra is tud újat mutatni, így simán felkerült a Recorder 2011 legjobb lemezeit összefogó listájára, ráadásul további jó hírünk is van: Emika 2012. február 23-án az A38-on lép fel!
A melankolikus hangulatú, ugyanakkor karcos zenék hatásukban leginkább a 2009-es King Midas Sound-albummal (Waiting For You...) mutatnak hasonlóságot, de míg Kevin Martin (The Bug) és társai a dub és reggae oldaláról öltöztették át a triphopot huszonegyedik századi köntösbe, addig Emika ezt modern elektronikus zenei stíluselemekkel teszi, gyakorta alkalmazva például dubstep és techno ritmusképleteket. Ennek hatására ismét értelmezhető lesz a futurizmus a triphop kontextusában, ráadásul Emika hangja és énekesi-előadói tehetsége is lenyűgöző, akár egyedül, akár a Brandt Brauer Frick trióval adja elő szerzeményeit.
9/10
Velkei Zoltán
a Double Edge videója:
a Professional Loving klipje:
fellépés a Brandt Brauer Frick nagyzenekari kíséretében:
