(Relentless/EMI, 2010)
Az anyai ágon kínai származású skót dalszerző-énekesnőt, KT Tunstallt a nagyvilág Jools Holland Later... című zenés tévéműsorában való emlékezetes szereplése révén ismerte meg (első és eddigi talán legnagyobb slágerét, a Black Horse And A Cherry Tree-t egyszemélyes zenekarként adta elő egy gitár, egy csörgő és egy loop-pedál segítségével). A Nagy-Britanniában és Amerikában egyaránt milliós példányszámban fogyó Eye To The Telescope című 2004-es debütálás, majd a 2007-es Drastic Fantastic után Katie 2010-ben is megbízhatóan tartja szintet új albumával, melyet a nagy hírű berlini Hansa stúdióban rögzített Jim Abbiss mesterproducerrel (The Music, Placebo, Kasabian, Editors, Arctic Monkeys, Adele stb.).
A rádióbarát női mezőny egyik legszimpatikusabb képviselője harmadik lemezét tigrisbőrbe bújva nyújtja át most, 2010-ben, ami a kínai horoszkóp szerint épp a Tigris éve. A sajátos öltözködési stílusú, szája körül minduntalan kis gödröcskéket villantó skót gitáros-énekesnő az új album kapcsán elmesélte, hogy a lemezcímet egy visszatérő álom ihlette, amelyben összehaverkodott egy tigrissel, és az élmény hatására ráébredt: ő is egy amolyan álruhás nagymacskaféle.
Színvonalát tekintve a Tiger Suit gyönyörűen illeszkedik a szép kerek slágerdalokat felvonultató első két albummal megkezdett sorozatba, ám ez alkalommal a szerzeményeket megdobja egy ízlésesen adagolt elektronikából, törzsi dobokból és vokálokból összeálló lüktetés, amely hangzásra az énekesnő a „nature techno” stílusmeghatározást használja (erre a legizgalmasabb példa talán a Push That Knot Away, melyet elsőként publikált még a nyár közepén). A dalok sorában kiegyenlítődik a könnyed játékosság, amit KT tigrishez méltóan rekedtes, helyenként meg kacéran cicázós énekhangjával is hangsúlyoz (Glamour Puss), illetve a letisztult, komolyodó, sőt itt-ott kifejezetten ünnepélyesbe hajló hangvétel, amit beúszó orgonahangok vagy vonósok is aláhúznak (Lost, The Entertainer).
A prímet azonban most is a stratégiai helyeken elhelyezett potenciális sikerszámok viszik: a lemeznyitó Uummannaq Song lüktető dzsungelbulija megalapozza a hangulatot, s később ehhez csatol vissza az album közepe táján az első amerikai kislemeznek választott Fade Like A Shadow is, amely diadalmas sodrásával azt a felszabadító folyamatot örökíti meg, mikor egy érzés, mely már túl régóta lakozott az ember fejében/szívében, végre lassan halványodni kezd, majd eltűnik. A legjobb talán mégis a másik kislemez- és klipszám, a (Still A) Weirdo: ebben a csendesen poroszkáló, füttyel színezett dalocskában az örökbefogadott gyerekként, nevelőszülők mellett felnőtt Katie beletörődve ismeri el, hogy – bármennyit is tanult és fejlődött a hosszú évek alatt – fura csajnak született és bizony még most is az.
8/10
Katona Eszter
az album anyagát a KCRW rádió honlapján is meghallgathatóvá tették:
http://www.kcrw.com/media-player/mediaPlayer2.html?type=audio&id=ap100927kt_tunstall_tiger_su
