Hátradőlve, elfogadva a sorsomat, az óceánba lógatom be a lábamat. Nem látom sem az akarást, sem az értelem szikráját. Előre megyünk, legelőre, legelni a legelőre. Elemésztő vágyaid rabszolgaként tartanak. Bonts ki ruhám, nyald le rúzsom, én vagyok az ajándék. Művirágok műembereknek; az idő térré…
