Van valami, amit ez a finn fickó nagyon tud: hidegből melegbe vezet szempillantás alatt Jaakko Eino Kalevi, most Man Duojával is.

A 2010-es évek elektronikus r&b-mezőnyének egyik legnagyobb tehetsége végre bemutatja bemutatkozó albumát, ami persze nem igazi bemutatkozás, hiszen az a 2013-as mixtape-je, a Cut 4 Me volt. Mindenesetre itt az első, kiadónál megjelent Kelela-stúdióalbum, amit már nagyon vártunk.

Ariel Pink legutóbb - ami 2014-ben volt (pom pom) - az év lemezét készítette el, szerintünk. Azóta a 4AD helyett a hozzá jobban passzoló Mexican Summerhez szerződött és csinált még egy nagyon jó szólólemezt. A hétvégevárásra rásegítő és mennyei Cure-tisztelgéssel felvezetett Dedicated To Bobby…

A poptörténet egyik – sokak szerint – idő előtti visszavonulását váratlanul gyors visszatérés követte, néhány koncertet pedig egy új nagylemez. LCD Soundsystem, még mindig jó vagy-e?

Itt egy határozott folklemez, ami nem akar szerényen megbújni a sarokban, igaz a skót Siobhan Wilson harmadik kiadványa többet is tud a hagyományos, tipikus folknál.

A Haim második lemezének születését több csapás is hátráltatta, de a nyárias slágerekkel megpakolt anyag csak elkészült és a napfényes őszhöz talán még jobban is illik.

Laurel Halo eddigi is a szétszabdalt elektronika egyik legjobbja volt, de új lemeze egyenesen az egyik kedvencünk az év első feléből.

Waxahatchee a 2010-es években feltűnt legújabb gitáros-dalszerzőmezőny egyik legtehetségesebbje, 2013-as (Celurean Salt) és 2015-ös (Ivy Tripp) albumai is feltűntek a Recorder szerzőinek kedvencei között. Negyedik LP-je szerintünk csúcslemez.

Roppant változatos volt az év legforróbb időszaka, klasszikus és sötét technók, modern ritmusok és klassz esti ambientek forogtak legtöbbször lejátszóinkban. Itt elektronikus tánczenéről olvashatsz.

A 21. század egyik leginnovatívabb hiphopduója, a seattle-i Shabazz Palaces a pazar Black Up (2011) és Lese Majesty (2014) albumok után idén egyszerre két lemezzel jelentkezett.