Az arab zenében, de a világzenében, sőt úgy általában a zenében 2017-ben ez volt az egyik legjobb lemez.

Az angol Jessie Ware meghozta az „igényes zene” rajongóinak új kedvencét friss lemeze formájában. Nem olyan újszerű, mint a korábbiak, de továbbra is megbízható.

Lee Gamble első Hyperdubnál megjelentetett albumán az emlékezéssel foglalkozik – zajok, morajok, korábbi hangok és a brit elektronikus zene előző három évtizede sejlik fel újra meg újra a londoni producer legújabb lemezén.

A finn Circle az egyik legkiszámíthatatlanabb zenekar. Tudod, hogy mi jön a lemezen, de aztán mégse. 

A Brand New a zajos emo második hullámának egyik csúcszenekara volt a kétezres években, aztán eltűntek, aztán idén visszatértek, aztán lett bármekkora sikere ennek a szándékoltan búcsúlemeznek, a búcsú mégis nagyon csúnya lett a frontember szexbotránya miatt.

Olyan, mintha most mutatkozott volna be, de nem, The Weather Stationnek ez már a negyedik nagylemeze, és ugyan a világ most fedezte fel, és nagyon jól tette.

Lunice már olyan régóta van a wonky-trap-hiphop-pályán, hogy szinte hihetetlen, hogy csak idén adta ki debütáló szólólemezét. Pedig így van.

Mindjárt véget ér az év, de jó lemezekből még mindig bőven akad. Különféle stílusokból szemezgettük ki a legjobbakat a friss Recorder magazin elektronikus tánczenei blokkjában (nyitóképen: Daphni).

Az Ibeyi egy príma ikertestvérduó, második lemezükön előreléptek (és már az elsőt is szerettük), de még mindig van bennük további lehetőség. 

Indie, pop, indierock, artpop – csupán néhány a mostanság felkapott stílusok közül, King Krule-t azonban ez semmiben sem befolyásolja: új, The OOZ című arthoplemeze egyedi, mégis ismerős, egységes, mégis végig érdekes. A szuper LP mellé érkezett egy friss örömhír is: King…