(X) A jazz és az elektronika határán táncoló Bin-Jip 2010-es első lemeze, a magyar piac mellett Japánban is megjelent Enter jobb pillanataiban tökéletesen mutatta meg, hogy a fúziós zene nem jelent feltétlenül tét nélküli finomkodást. A Harcsa Veronika énekesnő védjegyszerű orgánumára építő formáció abban az évben alternatív kategóriában Fonogram díjat is nyert, 2011-ben pedig az MTV/EMA a legjobb magyar előadók közé is jelölte őket – bár a belfasti díjátadóra végül a Compact Disco utazhatott. A második, "harapósabb" lemezén dolgozó zenekar ma este 20 órától az A38 hajó Tetőteraszán lép fel.  Jegyek elővételben és a helyszínen is 1000 forintért kaphatók. Napi programajánlónkat a BB támogatja.

A kilencvenes évek végének, kétezres évek elejének egyik legjobb indie rock zenekara a kaliforniai „szakállas kvintett", a Grandaddy volt. Az együttes 2006-os feloszlása óta Jason Lytle zenekarvezető szólókarrierbe kezdett, 2010-ben pedig egy alkalmi formációval, az Admiral Radley-vel is kiadott egy albumot. De aztán 2011 júliusában újra megjelent a Grandaddy első három nagylemeze vinyl kiadásban (Under The Western Freeway – 1997, The Sophtware Slump – 2000, Sumday – 2003), egy hónapra rá pedig a második album, a korszak egyik legjobb pszichedelikus poplemezének számító The Sophtware Slump dupla CD-s verzióban is piacra került. Ezekből az újrakiadásokból (főleg, hogy szinte azonnal mind elkeltek) sejteni lehetett, hogy igény van a zenekarra, és  végül 2012 márciusában bejelenttek egy alkalminak mondott összeállást, amelynek keretében a Grandaddy idén nyáron újra koncertezni kezd. A fesztiválturné augusztus 8-án indul hazai pályán, a kaliforniai Big Surban, de aztán áttér Európába is – a Grandaddy hozzánk legközelebb augusztus 24-én a zürich-i OpenAir fesztiválon lesz látható. Mindennek örömére most közöljük a több nekifutásra elkészült interjúnkat a zenekar vezetőjével, a multiinstrumentalista-dalszerző-énekes Jason Lytle-lel, akivel először első európai szólóturnéján, majd pedig az újrakiadások apropójából beszélgettünk. Az óriás mélyinterjú két részben kerül közlésre: az első részben a kezdeteket és a Grandaddy történetét tekintettük át, most pedig zenekar feloszlása utáni időszak, a szólólemez, az Earlimart-tagokkal közös Admiral Radley-album és a Grandaddy-újrakiadások adják a témát.

A New York-i rapper Nas (született: Nasir bin Olu Dara Jones, 1973) régóta készülő – a legutóbbi címnélküli lemezét pont négy évvel követő – új albumának születéséről az utóbbi hónapokban folyamatosan tudósítottunk itt a Recorderen: a július 16-án megjelenő Life Is Good anyagából az eddigi öt felvezető kislemezdal (Nasty, The Don  Daughters, Accidental Murderers, Loco-Motive) mellett a múlt héten már néhai Amy Winehouse-zal 2008-ban rögzített Cherry Wine duettet is bemutattuk (másik 2008-as kollaborációjuk, a Like Smoke az énekesnő posztumusz Lioness: Hidden Treasures ritkasággyűjteményén jelent meg). Nas közben DJ Premier társaságában részt vett a zenei stílusokat keverő sztárparádés Re:Generation projektben, melyet egy dokumentumfilm is megörökített, de volt egy közös száma Common decemberi The Dreamer/The Believer albumán is (Ghetto Dreams), és felvett egy dalt Nelly Furtado The Spirit Indestructible című idei visszatérő lemezére is (Something). Ami Nas saját albumát illeti, a nagyrészt a jól bevált Salaam Remi és a Common/Jay-Z vonalról ismert No I.D. (Dion Wilson) produceri segédletével rögzített Life Is Good is számos nívós közreműködőt kínál (Mary J Blige, Drake, Swizz Beatz, Rick Ross, sőt a Cocain 80's kollektíva égisze alatt Common is feltűnik), de ez nem tereli el a figyelmet az anyag személyességéről. A legutóbbi sorlemeze óta elvált rapper átmeneti időszakot dokumentál életében: egy interjúban Marvin Gaye híres válási albumát, a Here My Deart említi fő viszonyítási pontjaként, és a borítón is exfelesége, Kelis zöld esküvői ruháját szorongatja, melyet az asszony a válás után otthagyott nála. A legjobb Nas-lemezek sorába illeszkedő Life Is Good teljes anyagát (a 14 számos sztenderd verzió mellett a deluxe kiadás négy bónuszdalát is) az igényes mainstream hiphop és tánczenékre specializálódott Fist In The Air oldalán tették közzé néhány órája – és most már itt a Recorderen is meghallgatható.

(X) A múlt héten forgatott, három napja a Parkban debütáló Péterfy Bori-klipet, az ősszel érkező új lemez Csodaidő című dalához készült pankrátoros-szőke nős agymenést most mindenki megnézheti, aki eddig esetleg lemaradt volna róla. Este pedig a Soundkitchen jóvoltából elmehet a kortárs magyar – de legalábbis budapesti – független zenei színtér legizgalmasabb produkciói közül rögtön kettőnek a koncertjére is. Napi programajánlónkat a BB támogatja.

Friss lemezeladási listák Nagy-Britanniából

Hát ez ment eddig a legnehezebben, de végre csak sikerült! Ennek a Jack White-számnak nem véletlenül volt Hozzáférhetetlen rejtély a címe: június 11-én jelent meg, de bő egy hónapba került, hogy felbukkanjon belőle normális minőségű verzió az interneten (sőt előtte még a borzalmas minőségű verziókat is azonnal letiltotta a Third Man lemezcég a megosztókról). Ha még emlékszünk, a White Stripes egykori frontembere a Love Interruption/Machine Gun Silhouette és Sixteen Saltines/Love Is Blindness kislemezek után harmadiknak az áprilisi tréfaként héliumos lufikkal szélnek eresztett Freedom At 21 single-lel előlegezte meg A Blundebuss albumot, de azon az 1000 darab kislemezen a B-oldal üresen maradt. Nos, június 11-én a Freedom At 21 újra, szintén limitált, de ezúttal már hivatalosan is megvásárolható formában is megjelent kislemezen Jack lemezcégénél, és ekkor már a vinyl korongnak a B-oldalán is volt egy felvétel: az Inaccessible Mystery című korábban kiadatlan szerzemény, mely egy 22 éves lány és egy 63 éves férfi közti viszonyról szól, az utóbbi szemszögéből (kis segítség a számmisztikusoknak: Jack 36 éves volt, mikor írta). A briliáns B-oldalas szám mellett az A-oldalas dalhoz jövő hét elején érkező extravagáns klip előzetesét is bemutatjuk (a rendező a hiphop/R&B videók királya, Hype Williams), továbbá közreadunk egy múlt heti koncertfelvételt is, ahol Jack a párizsi Olympia színpadán az előzenekaraként fellépő svéd Frist Aid Kit testvérduóval, a 21 éves Johanna Söderberggel és a 19 éves Klara Söderberggel közösen énekli a We're Going To Be Friends című White Stipes-klasszikust (amit a nővérek tavaly már a Bright Eyes-vezér Conor Obersttel közösen is feldolgoztak egy jótékonysági válogatáslemezre). De először jöjjön a rejtélyes B-oldalas ritkaság, az Inaccessible Mystery.

A mai napot egy Rolling Stones-összeállítással kezdtük (a pontosan 50 évvel ezelőtti első koncerttel és az annak emlékére készült vadonatúj zenekarfotóval, a ma debütált The Rolling Stones: 50 fotókiállítással és fotóalbummal, továbbá egy magyar all stars feldolgozással), hát fejezzük is be a Rolling Stonesszal! Álljon itt két monumentum a zenekar legjobb periódusából, egy nagyon is valóságos határvonalról: előbb az 1969 decemberében tartott – és az ott a Pokol Angyalai által elkövetett gyilkossággal a szabad fesztiválok álmát szertefoszlató és a hatvanas éveket tényleg durván le is záró – altamonti fesztiválról forgatott Gimme Shelter dokumentumfilm, utána pedig a zenekar hetvenes évekbeli új korszakát nyitó 1971-es Sticky Fingers album, melyhez az amerikai pop art pápa Andy Warhol tervezett cipzáros lemezborítót, s melyen a brit művészeti főiskolás John Pasche által tervezett híres nyelves logó is debütált – meg egyébként is: ez a Rolling Stones legjobb nagylemeze! Itt a Recorderen most a teljes filmet és a teljes albumot is közzétesszük.

A tegnap tettük közzé a System Of A Down-frontember Serj Tankian harmadik szólóalbumának, a héten megjelenő Harakirinek a tejes anyagát (meg a három újabb készülő lemez, a szimfonikus Orca, a dzsesszes Jazz-Iz-Christ és a Mindless Self Indulgence frontemberével, Jimmy Urine-nal közös Fuktronic anyagából egy-egy részletet), de az elmúlt egy napban annyi minden történt, hogy azt nem tudjuk egy egyszerű cikkbővítéssel és -frissítéssel megoldani. A szólóban utoljára 2010-ben turnézó örmény származású amerikai énekes tegnap este nemcsak, hogy először játszotta élőben új albuma dalait egy hollywoodi fellépésen (a Harakiri és Butterfly című szerzeményeket Jimmy Kimmel műsorának nézői is láthatták, így itt most mi is közre tudjuk adni pazar minőségben), de ráadásul egyszerre két videoklipet is bemutatott: a tömeges hal- és madárpusztulás ihlette címadó számhoz forgatott kisfilmet a YouTube-csatornáján, az izraeli-palesztin konfliktusról szóló Occupied Tears című dal animációs videóját pedig MySpace-oldalán tette közzé!

Az 1991-es születésű harlemi rappercsaj, Azealia Banks az elmúlt fél év egyik legaktívabb zeneipari szereplője volt: az NME cool list éllovasa és a BBC Sound Of 2012 listájának legígéretesebb női előadója, akit a Recorder évnyitó női összeállításában is kiemelt helyen kezeltünk, a január eleji Scissor Sisters-kollaboráció (Shady Love) óta több luxusremixben is közreműködött (Lana Del Rey: Blue Jeans, M.I.A.: Bad Girls), előállt első nagykiadós EP-jével (1991) és első nagy költségvetésű videoklipjével (Liquorice), és közben csak úgy fosta az ingyenesen letölthető új és új számokat (NEEDSUMLUV, Bambi, Fuck Up The Fun, Jumanji, Aquababe, Nathan). Ez utóbbi négy felvétel már Fantasea című mixtape-jét harangozta be, mely az eddigi legnagyobb egybefüggő kiadványa az őszre várható Broke With Expensive Taste munkacímű első album előtt. A címben és a borítón is hirdetett tenger, illetve a májusi Mermaid Ball mixtape-en is használt sellő tematikával játszó 19 számos új összeállításra Azealia a már említett számok mellé beválogatta L8R című 2010-es első kislemez- és klipdalát is, továbbá egy-egy feldolgozást a Prodigy-féle Out Of Space-ből és a brooklyni rapper Zebra Katz és Njena Reddd Foxxx briliáns Ima Readjéből (amúgy több dalban is underground előadók és kísérleti elektronikusok már létező számait választja alapnak és viszi a mainstreambe). A néhány órával ezelőtt közzétett Fantasea itt a Recorderen is meghallgatható és ingyenesen le is tölthető, ráadásképp pedig a cikk végén megmutatjuk a Liquorice-hoz készült másik klipet, melyet Lady Gaga stylistja, Nicola Formichetti forgatott Párizsban, még az év elején, de csak most a héten került fel a netre (bár a YouTube-ról hamar letiltották, nálunk most még megnézhető).

(X) Aki épp nem fesztiválozik, az is bőven találhat programot ma estére Budapesten. Öt helyszínről összesen nyolc zenekart és számtalan különböző stílust ajánlunk a csütörtök esti kikapcsolódáshoz. Az A38 hajón 20 órától a Nilsből kiugrott Jacsó Miklós stoner-grunge formációja, a Kilian játszik, előzenekarként pedig a Noxious Foodie and the Run Over Dogs lép fel. A Dürer kertben már a komor szintetizátorokat kedvelők is jól járhatnak, hiszen a Spacesh!t tíz órakor kezdődő felvezetése után a londoni Detachments lép fel, akikről bővebben itt írtunk. Ha valaki mégis inkább lazábbra venné, szintén megtalálja a számítását. Napi programajánlónkat a BB támogatja.