Mennyi kastély nem túl sok? Egyszerre sodrok és sodródok, rég kihoztak már a sodromból. Vigyetek magatokkal, farkasok! Farkas Bertalan áldását adta rá. Síró madarak kertje; mandula és gránátalma; levél a tengerből. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
iamyank új lemezét több számmal is felvezette, úgyhogy már nem lep meg, hogy elektronika helyett most "nyers, önmagára utalt, sötét western-drámák, a ’60-as évek pszichedelikus rockja, a modern filmzenék klasszikus hangszerelése és a kelet-európai népzenék elemei olvadnak egybe törzsi monotonitással" - ahogy az önjellemzés mondja. Mindez egy jobbára dalszövegek nélkül - viszont "extra végtagként" mégis szövegekkel kísért - elmesélt történetté áll össze, ami "az egyéni és társadalmi szintű magányosság érzéséből táplálkozik; egy fiktív történet, ahol a bűnei elől menekülő apa, a zavart elméjében elvesző fiú és a megmentésére siető nővér egy mindenható hatalommal rendelkező erdőben néznek szembe saját magukkal." Miközben mindez stimmel, mégis kicsit megtévesztő, mert feltehetően valami Súlyos Dolgot képzelünk el ezek alapján. Persze, az STNTLN az is, de közben egy követhető, direktben ható és érzelmileg is sokszínű lemez, ami ugyan nyilván nem háttérzene, de ha minimális nyitottsággal közelítünk hozzá, akkor könnyen magával visz. Honlap, Facebook, Instagram
Eril Fjord 2015-ben adott ki utoljára nagylemezt. Lost Tapes of Interkosmos című albumához, mint itt írja, "szó szerint fel kellett nőnöm". A borítóra vetett egyetlen pillantás elárulja, hogy Farkas Bertalan 1980-as, "történelmi jelentőségű űrrepülése képezi az alapját" a lemeznek, "ami mintegy 45 évvel később a kortárs elektronikus zene eszközével hangzóanyagként kívánja újraképzelni a nagy utazást." Benne van az "űrelektronika", vagyis súlytalan ambient, illetve a korai elektronikus zenei úttörők megidézése (a Glaze-be én még a Dr. Who főtéma előtti tisztelgést is bele tudom hallani); ezek mellett még a drone eszközei kerülnek elő többször. A "felnövés" azért fontos, mert Eril Fjord (akinek amúgy Mondoka címet viselte az első lemeze) bele tudta írni a lemezbe egyrészt a régi lelkesedést ("gyerekként űrhajósok akartunk lenni" - olvasható a kísérőszövegben), másrészt az ettől minket elválasztó távolságot, a nosztalgia édességét és fájdalmát is - olykor kifejezetten sötét is tud lenni a lemez. Amit egyébként Farkas Bertalan is hallott és áldását adta rá. Facebook, Instagram
Nyáron adta ki a 2001-ben alakult Wall Of Sleep a hetedik nagylemezét (2005-ös, második albumuk a 33 klasszik magyar metallemez listánkra is felkerült). A második, Bátky 'BZ' Zoltán énekessel készült album már korántsem csak doom, hiszen akár a hard rockig terjednek a megidézett műfaji elemek, illetve többeknek a Black Sabbath mellett pl. a Metallica is eszébe jutott egyes dalokról. A lemez baromi jól szól, tele van slágerekkel, de súlyokkal is. Az a ritka eset ez, amikor egy zenekar majdnem két és fél évtizeddel a megalakulása után képes egy olyan lemezt szállítani, amit nemcsak úgy kötelessségből hallgatnak meg a régi rajongók, hanem a kánon csúcsára kerül. Facebook, Instagram
Charga szövegei nagyjából Mikee Mykanic-i sűrűségben vannak tele szójátékokkal, sokszótagos rímekkel és egyéb trükkökkel - és szerencsére hozzá hasonlóan nem veszíti közben szem elől azt sem, hogy azért értelme is legyen az egésznek. "Alszok majd a koporsóba, ha jobb ágyra nem esek / rátelepszek az agyadra, mint jobbágyra a nemesek" (Rímpárhuzam) - ez a kedvencem a leginkább beszólogatós és kábítószerezős tematikájú (de ez kb. mindegy is) szövegekből. De vannak olyan komolyabb dolgok is, mint hogy pl. "Bármit megszerezhetnék, akármire vágyom / Csak épp bármit nem szeretnék, főleg akármilyen áron" (Akasztott emberek). Mindeközben a kulturális utalások is széles körből érkeznek ("Gyarapodok, mint a saját fejét levágó Hidra" - Rímpárhuzam). A Rebel Records kísérőszövege szerint a lemez "kísérlet a dobozon kívüli gondolkodásra, a klasszikus boom-bap határainak feszegetésére" - a Dryed által készített beatek valóban többször ezt teszik. A legtöbb boom bap (közeli), de van itt kopogós electro (Rush), hideglelős drill (Hatalmak), vagy szétcsúszás közeli funkmintázás (Hot Case) stb. A borító is pompás (egy részlete a nyitókép), Kincső Dóka munkája. Charga Facebook, Instagram, Dryed Facebook, Instagram
Dé:Nash a 2022-es Több is veszhet Mohácsnál EP óta csak két számot hozott ki, de most itt egy teljes nagylemez. Bár a Még négy év cím azt sejteti, hogy továbbviszi a szélsőjobboldali kormánypropagandával 100%-ban azonosuló ember szerepét, rögtön a nyitó Mi a fasz van? rámutat arra, hogy a kormánypropaganda is összezavarodott, már nem lehet tudni, hogy pl. "mennyi kastély nem túl sok?" Ebből következően a nyolc szám (plusz a 2022-es Decathlont folytató Parkside "polgári bónusztrekk") többféle nézőpont között mozog, néha "kiábrándult konzervatív", máskor pedig azt a (talán hasonló mértékben fiktív) szerepet veszi fel, hogy elhiszi: a Magyar Péter-sokk hatására "kijavítják a hibákat". Érdekes összevetni a 2020-as Gyárat és a mostani, a klímaváltozás által fenyegetett, rendes magyar gyümölcsökről szóló Adjátok vissza a szedreimet című számot. Viszont pl. a Felcsút induló jóval egyenesebb folytatása a Kisvasútnak. Zeneileg megszokott módon sokszínű a lemez; kiemelkedik a szedres szám magyaros trapje és a fideszesek & drogok témát körbejáró Ibiza Final Boss prüntyögős-nyolcbites technója. Egyébként "nem volt kiforrott koncepcióm az, hogy ebből album lesz. Három és fél éve jelent meg az utolsó kislemezem, azóta írogattam dalokat, és egyszer csak már túlnőtték a kislemez formát, és nagylemezzé fejlődtek" - mondta Dé:Nash a hvg-nek. Facebook, Instagram
2023-ban jelent meg az utolsó Black Hill-lemez, a fény születéséről, most pedig egy újabb, kvázitematikus kiadvány érkezett a rendkívül elkötelezett nemzetközi rajongótábor örömére. A borító, a lemezcím és a legtöbb számcím is madaras. Túlzottan (szerencsére) nem erőlteti azt, hogy a dallamok madárcsicsergésre emlékeztessenek, viszont az is igaz, hogy rendkívül dallamos az egész album. Az instrumentális, többszólamú gitárzene néha könnyedebb, néha melankolikus, végig hatásosan teremt hangulatot. Facebook
Tíz éve indult el a Pluto Sound kiadó (első válogatásukat pedig 2016-ban mi mutattuk be), ezt természetesen egy nagyszabású válogatással ünneplik meg, nagyrészt eddig kiadatlan számokkal. De mondhatjuk azt is, hogy három válogatással (egyben három kazettával). Az első rész nagyjából gitáros, de ezen belül szörf-, garázs-, poszt- és matekrock egyaránt hallható itt. A második "a popos érzékenységek és a dallamvezérelt elektronika" jegyében készült, de azért itt is bőven vannak a dalformával szabadon bánó, bátran kísérletező darabok. Ezek után nem meglepő, hogy a harmadik, "klubos" rész sem a legegyenesebb tánczenékből áll össze. A Pluto tíz év alatt annyira része lett a magyar zenei életnek, hogy a szereplők jó része ismerős lesz annak, aki kicsit követi a történéseket, de azért vannak új, felfedezésre váró nevek is. Nekem pl. a második lemezen AALOCX egyszerre húzós és hideglelős száma kifejezetten felizgatott - tekintve, hogy 2017-ben adott ki a Pluto Soundnál EP-t, a Soundcloudja pedig a covid alatt frissült utoljára, remélem, hogy ez az életjel valami közelgő nagyobb történést jelez. Facebook, Instagram
Ambrus Bence a Psychedelic Source Records számos kiadványán játszik, valamint több, inkább a gitáros ambienthez, mintsem a pszichedelikus rockhoz közeli szólólemezt is kiadott. A Diablo in Alpujarras néven kiadott lemezén Nagy Sándor dobossal együtt játszik, valahol a két műfaj / világ között: határozottabb körvonalúak - talán mondhatjuk, hogy rockosabbak - a számok, mint a szólólemezein, de azért erősen bennük van a lebegős hangulatfestés. A lemezt hallgatva egyébként Ambrus Bencét egy kb. tíz évvel ezelőtti, spanyolországi útján kísérhetjük el, legalábbis az ismertető szerint. Granadából indult egy késsel hadonászó kolumbiai kokainos fickóval való találkozása után: inkább a tengerpartra vágyott, ahol Krisztina (Lemurian Folk Songs stb.) és Tomika (több lemezborító alkotója) várta. De a többnapos gyalogúton csak mandulát és gránátalmát evett, és nem minden éjszaka tudott megaludni, ha nem volt egy fekhelynyi vízszintes felület a sziklák közt. Ha ez rémisztőnek tűnik: a lemez inkább a valóságtól elemelkedő utazásként mutatja be. Egyébként azóta, hogy legutóbb szerepelt a rovatban egy Psychedelic Source Records-kiadvány, kijött ezen kívül is még kettő. A júliusi Flaming Hurricane-en a kollektíva tagjai a pszichedelikus rock súlyos-zajos oldalát képviselő Band In The Pittel jammelnek. Az eredmény azért annyira nem durva, mint a zenekar legutóbbi, pompás nagylemeze, de azért a kiadó súlyosabb megjelenései közé tartozik, olyan meglepetésekkel, mint a Throbbing Pulse-t nyitó fura pulzálás, vagy a záró Robot Influences sűrű, misztikus gitárfüggönyei. Az augusztusi The Tail, the Head and the Snake Itself a kiadótól inkább megszokott jammelés, de a koncentráltabbak, erősebbek közé tartozik - talán ezért eshetett erre a választás, hogy a második saját vinylt ebből készítették.
Rónai András
Szeptemberben a következő lemezeknek, EP-knek volt a premierje itt a Recorderen: Henri Gonzo és a Papírsárkányok: Vízszemű gyík (gazdag hangszerelésű, filmzenés, boldog melankóliát árasztó kamarapop), Elavult: Csak visszahívtalak (Peer Krisztián zenekarának bemutatkozása, van rajta klarinét-techno, óvodai deep house és kelet-európai hip-hop), Touch: Seasons (hardcore fogós dallamokkal és okos hangszereléssel), Verőköltő: Verőfényben kelő (önújradefiniálás: metálba hajló zúzások, finomabb elcsendesülések, pattogósabb technózások, hip-hopkodás), Csalogány: Szellemzaj, Hústenger (folkos-gothos-drone-os konceptlemez: minden dal egy érzelem, pszichológiai állapot), EndrE: demo_4 (a korábbiaknál keményebb stoner-doom-pszichedélia); valamint a következő daloknak, klipeknek: Semegi Zoltán: Szép ez a boldogság, Mayberian Sanskülotts: Fák közt, Berriloom and the Doom: Nectar, Nagy Emma Quintet: Scribes, amor fati: Szőke herceg, büszke gyalogos: innen indulunk, Oláh Annamari: Elindultam, MADMIKE: Balaton, Lil Frakk: Melegítő, Pavilon: PUFF, Muzsik és Volkova: Tiszakönyök, fllozz: mély levegő, Söndörgő: Majka kceru, Artúr Rambo: Túl, cibi & klou: krézi planet earth. Magyarradar rovatunkban bemutatkozott az Anqaa (dark electro-pop pécsi lánycsapattól, triphopos ízekkel). A girlhood bemutatkozó lemezét kritikában méltattuk: "a girlhood mindenki által átélhető szorongásokról és kapcsolati problémákról énekel, csúnya szavakkal, gyönyörű dallamokra".
