"Amire lehet gyúrni is meg sírni is" - PEREMGYEREK-interjú

Az év legnagyobb meglepetése és egyik legjobb lemeze Szendrey-Nagy Olivér (Papaver, VAN Filmzenekar) és Koroknay András (SunMa) PEREMGYEREK nevű duójának bemutatkozása. Felszabadultságról, elárvulátságról, szégyellt igazságokról, nyomasztásról és röhögcsélésről is meséltek. Ez az interjú a Recorder magazin 124. számában jelent meg először.

Szerintem van egy kulcsmondat a lemezen. Szerintetek van ilyen?

Szendrey-Nagy Olivér: Nekem van, de előbb mondd meg, te mit gondolsz annak.

 „Nincs senki, aki ránk szól” (Róma).

SZNO: Nekem az, hogy „nincsen hova menni” (Komédia). A kettő összekapcsolódik: abban, hogy „nincs senki, aki ránk szól”, feszültség van: még nem dőlt el, hogy mi fog történni a jószággal, mi lesz velem, mi lesz ezzel az egésszel. A „nincsen hova menni” ennek a helyzetnek az elfogadása.

Nekem azért kulcs a „nincs senki, aki ránk szól”, mert egyszerre van benne az elárvultság és egy nagyon erős felszabadultság, ami áthatja a lemezt. Mintha levetettétek volna a béklyókat.

SZNO: Nagyon örülök, ha ez az élményed.

Koroknay András: A legtöbb zenekaromban bizonyos kereteken belül játszottam, voltak műfaji vagy másféle határok. Mivel ezt az albumot nem is szántuk semminek vagy senkinek, nem volt benne ilyesmi. Jó, ha ez átjön.

SZNO: Az elárvultság, amit mondtál, hogy „elfutott a pásztor”, nekem az az Istenről szól, a „nincsen hova menni” pedig a hozzá visszatalálásról. Ez jól megfogalmazza a rongaság két pólusát. A lemez címe, a „ronga” borsodi szó: olyan személy, aki egyszerre tud nagyon idegesítő és szerethető is lenni, de annyi biztos, hogy olykor megrongál téged.

Szórakoztató, komoly, Istent elvesztő, megtaláló - kritikánk a PEREMGYEREK lemezéről

A Kevésben elhangzik, hogy „csak az lehet igaz, amit valaki szégyell”. Kimondasz a lemezen olyasmit, amit szégyelltél?

SZNO: Addig szégyelli az ember az igazságot, amíg ki nem mondja. A saját identitásommal kapcsolatban nézve ezt: az életem jelentős részében távolítani akartam magamtól, hogy honnan jövök, ott akartam hagyni Borsodot, Zemplént, Göncöt, Miskolcot. Aztán mégis ebbe gravitáltam vissza. Amíg szégyelltem, addig ez az igazság, hogy én oda való vagyok, el volt nyomva. De szerintem az is egy vállalás ma, ha azt mondom, hogy szerintem van Isten.

A szövegekben rengeteg a kettősség. Volt olyan szándék, hogy ezeket „leképezzétek” a zenében? Olyanokra gondolok, mint például az Árvacsalán elején a hárfa és a harsány szinti párosítása.

KA: Nem volt szándékos, szabad asszociációk mentén raktuk össze a zenét. De attól még, hogy nem tudatosan átgondolt, hogy „ez a hangszín ezt jelképezi”, tudat alatt nyilván van közük egymáshoz.

SZNO: Egyébként végig jól szórakoztunk. Egy csomó dal tud nyomasztó lenni, de azok készítése közben is röhögcséltünk…

A Komédiában van talán a legdirektebb megfogalmazás, aztán jön egy váratlan szintidallam, ami olyan, mint egy idézőjel.

SZNO: Mert az is, a Tanulj meg, fiacskám, komédiázni című számból egy minta. Ajtay Andor énekelte, és ez volt a szövegben említett nagymamám kedvenc száma. Ez is egy ilyen, amit nehéz volt kimondani, a nagymamát behozni, miközben a többi szövegben nincs direkt utalás a saját életemre. Sokat agyaltam azon, hogy mennyire kell őt idecitálni.

Az emberek többsége úgy fog találkozni a lemezzel, hogy tudja, hogy ti csináltátok, de nagyon más, mint amire számítottam.

SZNO: Rómában írtam ezeket a szövegeket, amikor fél évet ott voltunk a feleségemmel. Vettem ott egy klasszikus gitárt és nagyon egyszerű, beatalapú dolgokkal próbáltam elénekelni a szövegeimet. Már akkor azzal próbálkoztam, hogy ne úgy gitározzak, mint ahogy várnád a korábbi dolgaim alapján. Aztán András meglátogatott minket Rómában…

KA: De nem akkor mutattad a demót, hanem később, Kőbányán. Akkor jött az ötlet, hogy ezeket formáljuk valamivé.

SZNO: Amikor elkezdtünk agyalni a lemezen, az volt az ötletünk, hogy olyan legyen, amire lehet gyúrni is meg sírni is. Kontextustól függően változtassa a helyi értékét.

Akkor a SunMa-lemez, ami 2024-ben jelent meg, később született?

KA: Egyszerre, csak a Helianthus gyorsabb volt: lementünk Kismarosra egy faházba és felvettük. A RONGA hosszabb folyamat volt. Hetente futottunk össze random helyeken, például barátok nyaralójában, vagy akár kocsmában is dolgoztunk két fülessel, úgy, hogy közben üvöltött a zene.

A PEREMGYEREK egy működő formáció lesz?

SZNO: Az számomra kérdés, hogy ez mit jelent. Nem fogunk mondjuk turnépályázatot beadni az NKA-hoz. Más szervezési elv, amiben dolgozunk. Elvégeztük ezt a kulturális munkát, és ami majd ebből származik, annak fogunk örülni. Nem az történt, hogy elképzeltük, hogy ezt meg ezt akarjuk, és abból származtattuk le a feladatokat. Amíg van kedvünk egymással dolgokat csinálni, amíg az egymás felé fordulás örömmel történik, addig az egy működő formáció.

KA: Az, hogy ez egyáltalán létrejött, nekünk már fantasztikus és kielégítő. Nem zárjuk ki, hogy lesz például koncert, ha megvannak rá a feltételek, az igény, de nem ez az alapvetés.

Indítottatok {sem•sem} néven egy kiadót. Amikor 2015-ben a Nagy Barnabással közös Papaver Cousinsszal a Recorderen bemutatkoztatok, mondtátok, milyen fontos volt, hogy a Lone Waltz kiadó mellétek állt. Magyarországon ritka, hogy kiadónak neveznek el egy alkotóközösséget, és attól tényleg láthatóbb lesz.

SZNO: Nekem az még furább, amikor egy gazdasági közösséget neveznek el kiadónak. Nyilván vannak jól működő kiadók, de a mi szintünkön ez egy olyan pici piac, amiben fura, amikor elbábozzák, hogy ez egy biznisz. Inkább érdemes közösséget szervezni. Nekem hiányzott az a hozzáállás, amit annak idején a Lone Waltz elkezdett.

KA: Olyan jó volt csinálni ezt az albumot, hogy amikor eldöntöttük, hogy kiadjuk, organikusan felmerült, hogy dolgozhatnánk mással is hasonló mentalitással. Sok előadónak van szüksége arra, hogy legyen valaki, akivel tud pingpongozni ötletekkel. Ne egyedül üljön a kisszobában, és gondolkozzon azon, hogy ez most elég jó-e, kiadjam vagy ne adjam ki... Jó, ha van egy tér, ahol megbízunk egymásban, és tudunk lenni a másik fél valakinek.

SZNO: Egy ötlet vagy dal első megmutatásában van egy nagyon fura izgulás, legalábbis nekem. Sokkal jobban izgultam, amikor Andrisnak először megmutattam a demókat, mint amikor megjelent a lemez. Az én értelmezésemben akkor születik meg a dal. Erre akartunk egy teret létrehozni a kiadóval vagy a Lugas koncertsorozattal, aminek van egy olyan lelkisége, ahol ezt meg lehet tenni.

interjú: Rónai András
fotó: Vajda Réka