Jut eszembe: én vagyok a legjobb élő rapper! Kendrick Lamar: GNX (lemezkritika)

2024.12.18. 11:11, RRRecorder

Kendrick Lamar nyáron megküzdött Drake-kel, és közben szerencsére ráébredt, hogy de hiszen ő a Legjobb Élő Rapper - csinált is egy hiphoplemezt. Ez a kritika először a Recorder magazin 120. számában jelent meg.

A legutóbbi Kendrick Lamar-album kábé négy óra volt és valami fontos morális kérdéssel foglalkozott, amit elfelejtettem, annyira untam. Szerencsére most nyáron a Drake-beef felébresztette Kendrickben, hogy ja, ő a Legjobb Élő Rapper (vö. Recorder 64. szám), és a meglepiként jött GNX is elsősorban egy hiphopalbum.

Visszatértek azok az erényei, amiket a legjobban szeretek Lamarban: a bravúrosan változatos, de öncélú technikázás helyett elképesztően muzikális flow-k (úgy is szoktam őt hallgatni, hogy csak arra figyelek, hogy ha két sort lenyomott ugyanazzal a ritmussal, akkor a harmadikba milyen váratlan húzást tesz bele – úgy, hogy közben mégsem zökkent ki); a szórakoztatóan és átélhetően megjelenített karakterek (a reincarnatedben még Istenként is megszólal).

Nincs átfogó sztori, és nincs olyan megkerülhetetlenül zseniális szám sem, mint például az Alright. Vannak változatos alapok, döngöléstől mókás múltidézésen át lassúzásig, köztük sok jó és néhány laposabb. Vannak nem híres, de jó vendégek, plusz SZA. Összességében: egy elképesztően jó rapper nem legjobb, de nem is legrosszabb, hanem: jó lemeze.

Előadó: Kendrick Lamar