„Bekúszik a félálomszerű elmeállapotokba” – Itt van Bartha Márk, az Ensemble In Limbo és a JazzaJ drón-darabja a Merlinből

A megújult Merlinben, a JazzaJ csoporttal közösen mutatta be az alternatív hangolásokkal kísérletező, meditatív dróndarabját Bartha Márk. A nemsokára Berlinbe utazó High Tide egy árapály lassú kiteljesedését és elvonulását meséli el, élő felvétele most itt, a Recorderen debütál.

Bartha Márk elektronikus zenész, zeneszerző és sound designer, ő szerezte a Dívák című dokufilm zenéjét, de az elhangolt, csúszkáló szintetizátorokra és káoszos zajokra-zörejekre épülő albumáról, az UGLIMÁN-ról is írtunk a Recorderen. Az Ensemble In Limbo az ő folyamatosan változó zenekari projektje, minden koncerten más zenészekkel játszik, és a közösségi alkotás mellett nyitott zenei struktúrákkal is kísérletezik. A High Tide zenei koncepcióját Remes Zsófiával együtt alakították ki, és tavaly novemberben, a Merlin megnyitóján adták elő a magyar improvizatív zenei színteret összefogó JazzaJ csapatával.

Áprilisban már kidolgozták JazzaJ x Ensemble in Limbo címen a mű egy másik változatát (amiben a Soharóza énekesei mellett a JazzaJ által delegált zenészek vettek részt); a Merlinben – az elektronika mellett – egy kizárólag fúvós és vonós hangszerekre írt verziót játszottak, ennek esszenciája ez a negyedórás videó. Lentebb Márk mesél részletesen a High Tide születéséről, koncepciójáról, és a nyári berlini előadásról.

„Az ősélmény 2012-ben ért, Amszterdamban. Az akkori Sonic Acts fesztiválra mentem önkéntesként dolgozni és sok más legendás koncert után, gyakorlatilag belebotlottam Catherine Christer Hennix Chora(s)san Time-Court Mirage projektjének egy performanszába. Mély, búgó, szinuszos elektronika, énekesek és néhány rézfúvós egy derengő fénnyel éppenhogy bevilágított térben játszott lassú, hömpölygő zenét. Ez a vastag hangzás valósággal megtöltötte a teret. A legérdekesebb az volt, ahogy a babzsákon fetrengve bekúszott a zene a különböző félálomszerű elmeállapotokba, valami iszonyú direkt módon hatva ezzel az érzékelésre, intenzív élmény volt. Azt hiszem, akkor fogadtam meg, hogy egyszer én is szeretnék hasonló projekttel foglalkozni.”

Márk ugyanezen a fesztiválon hallotta a Pauline Oliveros előadását a Deep Listening-metódusáról, amely különböző meditációs formákkal a befele- és kifele irányuló figyelmet igyekszik élesíteni, tudatosítani, egy zenei/improvizatív kontextusban. „A drónzenének, amivel ebben a projektben foglalkozom, eleve van egyfajta meditatív jellege, a figyelem fókuszálásra ösztönzi mind a zenészt, ahogy a hallgatót is, ami elég izgalmas megélést tud okozni. Másrészt a projekt egyik sarokköve, hogy „egyszerű” zenét játszunk, ami nem igényel sok próbát. Fontos, hogy az általam írt nyitott zenei struktúrákhoz könnyen, játékosan tudjanak alkalmazkodni, azt ötletekkel megtölteni a zenészek, amihez az Oliveros könyvében írt gyakorlatok fontos inspirációk” – mesélte Márk.

Bartha Márk. Fotó: Bartha Máté.

„Terry Riley és az amerikai minimalista zeneszerzők iránt mindig is rajongtam, a projekt esztétikája sokat merít ebből a gazdag zenei hagyományból. Itt is visszaköszön az „egyszerűség”, ami nemcsak egy praktikus szempont, hanem alkotóként külön izgalmas egy olyan folyamat, amely szélsőségesen szűkre szabott a zenei korlátokkal operál. Nagy feladat a megfelelő szabályokat, korlátokat meghozni, hogy egy nagyon lecsupaszított, egyszerű zenei játék „működjön”.”

Az alternatív hangolások, mikrotonális skálák használata az említett zeneszerzők mindegyikénél visszatérő motívum volt, így Márk számára „kilépni a standard, kivasalt, nyugat-európai kiegyenlített hangolásból már frissítően hat. Ebben a projektben a tiszta hangközök összecsengése, vagy épp az elhangolt skálák hangjainak súrlódása, az interferencia, a zene lassúságánál fogva kompozíciós eszközökké válnak.”

Ölveti Mátyás. Fotó: Képszerkesztőség.

A projekt idén meghívást kapott Bécsbe és Berlinbe is, ahol helyi zenészekkel dolgozva hoznak létre egy új darabot. Berlinbe az énekes és workshop-vezető Remes Zsófiával együtt utaztak, és egy helyi kórussal gondolják újra a művet, a próbák az első héten a Collegium Hungaricumban zajlanak. „Az Ensemble In Limbora jellemző lassú, atmoszférikus, drónszerű, hömpölygő hangmasszákban gondolkodunk, amiben énekhang és elektronika összeolvad. Külön érdekel, hogy azokhoz a mikrotonális, elhangolt skálákhoz, amivel az elektronikában dolgozok, az énekhang mennyire rugalmasan tud adaptálódni, vagy épp ellene menni, súrlódásokat okozni.”

A berlini bemutató július 27-én lesz a város egyik frekventált kortárs művészeti helyén, a Hosek Contemporary hajón, és úgy tűnik, hogy Budapesten is folytatódik a projekt szeptemberben, szintén a JazzaJ-jal együttműködésben.

Bartha Márk az Instagramon. Honlap.

nyitókép: Képszerkesztőség.