A SAICOBAB zenéje egyszerre keresi a poliritmikus funky lehetőségeit, valamint a japán és az indiai hagyomány közös gyökereit. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.
Ritkán párosul ilyen szépen a szinte követhetetlen, kavargó sűrűség és az egyértelmű húzás. Egymás körül kering a szitár és a nyelveken túli, olykor az avantgárdot, olykor a scat hagyományát, vagy akár nyávogást megidéző ének (YoshimiO, aki többek között a Boredoms tagja is). „A japán és az indiai hagyomány közös gyökereit” kutatják a kísérőszöveg szerint, de igazából már meg is találták. A basszus és a különféle ütősök úgy húzzák magukkal a hallgatót, hogy elsőre fel sem tűnik, hogy mennyire poliritmikus az, amit játszanak. Sajátosan újraértelmezett módon funky, anélkül, hogy a műfaj jegyeit ténylegesen megidézné (ebben különbözik a szankrit „tánc” szóról elnevezett NRTYA az első SAICOBAB-lemeztől).
Elsőre leginkább a sajátos hangzás, a kavargás-húzás tűnik fel a zenéből, aztán az ember képes lesz megkülönböztetni egymástól a számokat. Nem mondom, hogy nem sok egy kicsit, mondhatni kimerítő, de egyedi élmény.
Elődó: SAICOBAB
Cím: NRTYA
Kiadó: Thrill Jockey
Megjelenés: 2024. március 22.
Műfaj: japán avant-raga-funk
Kulcsdal: Nachle Naatu Honey
7,5/10
Rónai András