A szegedi Splitmold befordult, beletörődő, darkos indie popot játszik. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
A Splitmold elsőre feltűnő fő vonzereje Wittmann Eszter éneke. Olyan hangja van, hogy nem tudom elképzelni, hogy ne énekeljen vonzóan sötét, melankolikus dalokat; ráadásul nem elégszik meg az adottságaival, hanem rendkívül kifejezően használja azokat. (Néha mások is csatlakoznak amolyan ellenpontként.)
A fő csapásirány a befordult-beletörődő darkos indie pop, szintivel, gitárral, előre tolt basszussal, kopogó dobgéppel. Pontos érzékkel eltalálta a zenekar azt, hogyan milyen hangulati utat lehet bejárni, hogy ne lógjon ki semmi, de elkerülje az egyhangúságot is; vannak líraibb és felpörgő részek, a vége pedig finoman nyit a könnyedség felé is. Nagyon jól áll ezeknek a daloknak a kicsit nyers, amolyan retrósan polírozatlan megszólalás; de néha jelzik, hogy tudják ám, nem a nyolcvanas években járunk.
Előadó: Splitmold
Cím: Splitmold
Kiadó: Gribedli
Megjelenés: 2024. február 29.
Műfaj: dark indie
Kulcsdal: I Feel Numb
8/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.