„A belső kancellár néha azt gondolja, hogy ő diktátor” – Itt a Belső Parancs új lemeze, a Figyel az ég

Milyen dalt ír a költő, ha visszadobják egy írását? Segít ilyenkor Paul McCartney és a Wings diszkója? Hogyan kúszik be az irodalmi pezsgésbe a pszichedélia? Miért eszünk csalamádés hamburgert ócska büfékben? Hová vezetnek a városi lét útvesztői? És milyen egy XI. kerületi John le Carré-regényben futni? 

Két éve mi mutattuk be a Belső Parancs második lemezét (Múljon másnak a nyár), és azóta elkészült a harmadik is, végül nem Sosztakovics toxikus kapcsolatai, hanem Figyel az ég címen. Ennek az előszele/-dala volt novemberben az értelmetlen munkáról szóló és Esterházy Pétertől is idéző Munka, most pedig itt a teljes lemez, amin már tényleg (lofi, grunge-os, garázsos, alterrockos) zenekar a Belső Parancs, és nem csupán Toroczkay András költő-író egyszemélyes szólóprojektje.

„Nagy öröm, hogy végre elkészült a Belső Parancs új lemeze. A normális élettől lopott óráinkban a tavalyi év során rögzítettük high-tech/rusztikus módszerrel részben egy egynégyzetméteres, klausztrofób szobában, meg egy kicsit nagyobb garázsban. Van rajta három vadonatúj dal, a Munka és a Kudarc, valamint a Loop. A többit viszont esetenként a felismerhetetlenségig átírtuk, áthangszereltük” – mondja Toroczkay.

„A borítóképet én (TA) lőttem, a családi Suzuki WagonR+unk látható rajta, meg egy madár (nem sirály, bocs!). Az autót történetesen épp itt törtem gazdasági totálkárossá (nem amikor a fotó készült, egy másik alkalommal, még a járvány előtti karácsonyi bevásárlás közben), mert nem adtam meg valakinek az elsőbbséget. Szerencsére nem lett komoly baj. A mentősök azt mondták, nem én vagyok az első, nem lehet belátni a szakaszt a garázsban működő gumistól. Mondjuk, ha eszembe jut a jobbkézszabály alkalmazása, nem lett volna baj. A cím egyébként egy Philip K. Dick-regény címe is, mármint a magyar verzióé, az angolnak Eye in the Sky a címe. Pék Zoltán, a regény fordítója áldását adta a használatra, és azt ígérte, meghallgatja majd a lemezt. Hálásan köszönjük és így legyen!”

A Belső Parancs március 21-én az Aurórában mutatja be új lemezét a frissen alakult Washmachiner, az oldszkúl hiphopos Fantom Bt. és a chiptune technós Treshiba 22 társaságában (Facebook-esemény), április 26-án pedig akusztikusan játszanak az MU Színház kávézójában. Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

Itt pedig a dalokról is sztoriznak:

TEAV

TA: Vagyis Tudod ez a város stb. Ez egy lelkiismeretfurdalásos dal. Hogy mitől van lelkiismeretfurdalása a városban élő lírai énnek, benne van. Ami a zenéjét illeti, alapvetően egyébként popdalnak készült, és egy feka rappert képzeltem el a közepén. Hát, így sikerült. Ebben a verzióban felgyorsítottuk az eseményeket a baszusgitárosunk javaslatára, és milyen jól tettük.

Ádám: Szociálisan érzékeny dal, a városi lét útvesztőit taglalja, és a korábbi verziójához képest először végre ezt olyan tempóban teszi, ahogyan a város maga is lüktet.

Munka

TA: Az első dal, amit rögzítettünk. A vázát egy ukulelén írtam, de a telefonos felvétel eltűnt, úgy kellett rekonstruálni, csodálatos módon sikerült is. Aztán 2021 (vagy 22?) körül Vadász Lacival Hartán egy csodálatos hétvégét töltöttünk együtt, tovább dolgoztunk rajta, hozta az arany Fenderét, felejthetetlen volt. Akkor jött elő a jellegzetes szólóval. Azt a gitárt azóta se láttam. Néha már én is azt hiszem, talán csak legenda.

Ádám: Azért dolgozunk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy dolgozzunk? Akár ilyen beszélgetések is szárnyra kaphatnak a dal kapcsán, ami egyébként egészen slágeres lett, nagy táncolások mennek rá koncerten.

TA: Ja, és félig már készen van hozzá egy klip.

Lila Kenguru Büfé

Ádám: A soha nem vissza nem térés életérzése, és a vidéki streetfood találkozása legtöbbünk számára ismerős élménycsomag. Miért akarjuk mégis a csalamádét a hamburgerbe? Mit keres az ott? Mit keresünk mi ott? Egyáltalán: ki mit keres hol?

TA: Ez talán a legrégebbi ötletből születő dal. 2003-ban már biztosan megvolt, mert emlékszem, az akkori barátnőm rámszólt, hogy kurvagyorsan tegyem le a gitárt, és menjünk, mert késésben vagyunk. Amit Ádám is mondott, azt meg tudom erősíteni: a nosztalgiáról szól, vagy az idő múlásáról. Vannak ezek az ócska, szar büfék az országban, rossz rájuk nézni is. Arra gondoltam, mi lenne, ha az egyik ilyen valamiért fontos lenne valakinek, mondjuk mert ott csókolta meg először a barátnőjét, aki azóta a felesége. Vagy nem a felesége, és épp ez a baj! És a főhős nem akar emlékezni, nosztalgiázni, a jelenben akar élni, el akar távolodni a múltjától, ami folyton visszahúzza, még akkor is, ha az egy szakadt büfé valójában. De mi van, ha egy varázslatos szakadt büfé? Vagy mi van, ha a büfé mást jelképez, amihez visszahúzna valami, de inkább elkerüljük egy életre a környéket is?

Kudarc

Ádám: Az emberi kapcsolatok dinamikáját boncolgató dal kedves zenei hangulata és arrogáns mondanivalója közt izgalmas feszültség képződik, amelyet végül egy örömzenélés zár le.

TA: Jól mondod, Ádám! Hatalmas örömzenélés! Kár, hogy nem forogtak a kamerák! A dal csontvázát egy (szakmai) visszautasítás után írtam, amin inkább röhögtem valójában, mármint tanulságos volt és jót tett, de a Beatles Revolution c. dala is eszembe jutott. Ez volt a másik dal, mármint nem a Revolution, hanem a Kudarc, amin azon a csodálatos hétvégén Vadász Lacival együtt dolgoztunk az arany gitárral, ilyen bontogatós témát talált ki az alapra. Csodálatos lett! Paul McCartney egyik diszkós lüktetésű dala volt a fejemben közben a Band on the Run című lemezről. Nineteen Hundred And Eighty Five. Persze a többiek teljesen más irányba vitték, ami nem feltétlen baj.

Loop

TA: Ez valamikor 2014-re nyúlik vissza, amikor vettem egy loop pedált. Kb. az első dalötlet, amit gépen raktam össze. Akkor még reggae-alapra. Aztán ilyen tökjó dinamikus, feszes rockvalami lett belőle, hiszen a srácok beletettek apait-anyait. Ugyan a dalok magját, alapját én szoktam írni (habár őszintén bátorítok mindenkit a kiteljesedésre), tehát kb. azt, amit tábortűznél eljátszana valaki, a többiek alaposan kiveszik a részüket a hangszerelésből, szerkesztésből, meg hát eljátszásból, feljátszásból. Pl. amellett, hogy világklasszis basszusgitáros, gyémántkezű grafikus (lásd borító!), Studt Bálint kiváló vokálcoach is, ajánlom mindenkinek!

Ádám: A kitaszítottság, a magány érzését leíró, de mégis párbeszédet kezdeményező dalban van valami mágikusan bevonzó életérzés, végül pedig a zenei és szövegi kiteljesedés liverpooli hangulatokat kölcsönöz a dalnak.

TA: További érdekessége, hogy egy korábbi Belső Parancs-tag Barlog Karcsi is játszik zongorán a középrészben.

Viharjelzés

Ádám: A legtitokzatosabb dal a lemezen. Valamiért olyan, mintha egy atlanti-óceáni kis szigeten játszódó film egyik betétdala lenne.

TA: Egy időben Walesben voltam feketemosó, talán ezért. Az előző verzióhoz képest sokat dob rajta a dob (haha).

Fénykígyók

TA: Ez egy nagyon régi dal, aminek zenei érdekessége, hogy totál átírtuk, az eredeti fő téma egy loop volt, ami végig szólt, most viszont csak egy rövid, de ideig hallható.

Ádám: A Bartók Béla úton próbál a zenekar, és a dal cselekménye is ide köthető. Az irodalmi pezsgés helyszíne átjárja a dal szellemét, de a kulturális zsongásba óvatosan belekúszik a pszichedélia is.

TA: Ja, valaki megy az utcán, mondjuk a Bartókon valamikor november környékén, megy le a nap, csillog az arany gitárja, és elgondolkodik közben az élet nagy dolgairól, például hogy "Hogy hogy ég a tűz valaki szemében, hogy hogy nem ég már, ha valamikor égett".

Kancellár

Ádám: Évek óta játsszuk a dalt, ráadásul ez is kötődik kedvenc budapesti kerületünkhöz. A dal egy fejben játszódó konfliktus frappáns megfogalmazása, a végén értelmet nyer a lemez címe is.

TA: A belső kancellár néha azt gondolja, hogy ő diktátor, de valójában van egy még belsőbb diktátor, aki időről időre rendre igazíthatja őt. És van egy még belsőbb diktátor és így tovább. Ha valaki nem olvasta volna Kiplingtől (ki mástól?) a Dzsungel könyvét, amiben Rikitikitévi is szerepel, az tegye meg, mert tök jó. Érdekes, hogy én nem is gondoltam, hogy a belső szoba bibliai utalás. Nem érdekes? Mindegy. Futás közben, a XI. kerületben született a dal. Egy John le Carré-regényben éreztem magam valamiért. Kémek, galambok, semmi sem az, aminek látszik. Nem olvastam egy John le Carré-regényt sem, de valahogy így képzeltem. Ennek is már tíz éve, azóta se futottam.

Belső Parancs a Facebookon. Instagramon.

nyitókép: Szarka Károly.