"Százfele nézek, hogy ne lássak." Adela Mede: Ne lépj a virágra (lemezkritika)

A szlovák-magyar Adela Mede énekhangra és elektronikára épülő lemeze a közép-európai identitást vizsgálja, személyes, visszafogott szépségű dalokban. Ez a kritika először a Recorder magazin 110. számában jelent meg.

A szlovák-magyar Adela Mede első, Szabadság című lemezén többféle identitását vizsgálva kísérletezett több nyelvű, népzenei ihletésű énekkel, környezeti felvételekkel, elektronikával. Második albuma sok szempontból hasonlít, bár az ének itt gyakran többszörözött, olykor pedig effektek szedik szét; viszont hiányoznak a dobok – a hozzáállás viszont nagyon más.

A kísérőszöveg szerint a keresés helyett a megtalált gyökerek és az ezek által adott hit és önbizalom határozzák meg a lemezt. „Közép-európai zene” – szól a meghatározás. Nem kell választani szlovák és magyar, kelet és nyugat között; de az nem adott, hogy ez mit jelent: pont ezt kell kutatni újra meg újra.

Nagyívű vállalásnak tűnhet, de ezek a dalok nagyon személyesek, és minimalista, visszafogott szépségükből a lemez ívének közepén, a leginkább elidegenített formákban is őriznek valamit. A „mik vagyunk mi itt?” kérdésre személyes választ kell adni – ez teremthet aztán közösséget. Nem véletlen, hogy a lemez úgy kezdődik, hogy Sing With Me, és úgy ér véget: Sing With Us.

Előadó: Adela Mede

Cím: Ne lépj a virágra

Kiadó: Warm Winters

Megjelenés: 2023. 

Műfaj: kísérleti folk-elektronika

Kulcsdal: Száz fele nézek

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.