Bár jó ideje tudjuk, hogy néhány egyszerű effekttel összetett, akár zenekarihoz hasonló hangzásokat is fel lehet építeni egyetlen szólóhangszerből, azért bátor vállalásnak tűnhet egy másfél órás duplalemezt kiadni hegedűimprovizációkkal. Ez a kritika először a Recorder magazin 110. számában jelent meg.
De Kézdy Luca második albuma simán megugorja a lécet; végig leköt, elrebbenő hangulataival, fokozatosan felépülő dallamaival, vagy fókuszáltabb, akár jazzes vagy folkos ízeket is behozó, olykor rockos erőket is megidéző szólóival.
Nem fél a fura effektektől, akár a disszonanciától sem; és még nagyobb bátorságot mutat abban, hogy hagyja kibomlani a hosszú, látszólag eseménytelen részeket is, amik megkövetelik (és meg is hálálják) a figyelmet.
A zene tökéletes párhuzamát adják Kézdy első önálló kiállításának festményei (az egyik a borítóra került). Ezek is kevés eszközzel dolgoznak, látszólag absztraktak, mégis erős érzelmeket, hangulatokat ragadnak meg, mi több, szinte figuratívak – ami a lemezre visszafordítva azt jelenti, hogy bár a „hangtájkép” jó jelző, gyakran van valami a dalszerűségből is ebben a zenében.
Előadó: Kézdy Luca
Cím: Unseen Landscapes
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: 2023. november 5.
Műfaj: hangtájképek hegedűvel
Kulcsdal: Breeze
8/10
Rónai András
(headerkép: Baltay Levente)
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.