Erre az apokalipszisre nem olyan könnyű legyinteni. Black To Comm: At Zeenath Parallel Heavens (lemezkritika)

Pulzáló vonósok, harsonák, dobok, emberi hangok és zörgések - az új Black To Comm-lemez használja az apokaliptikus műfajok bevett eszköztárát, de egyszerre nyugtalanítóbb és reménytelibb az átlagos világvégezenénél. Ez a kritika először a Recorder magazin 110. számában jelent meg.

A német Marc Richter bő másfél évtizede készíti egyéni hangú kollázsait; hol avantgárdabb, hol óvatosan közelít a dalformához (Alphabet 1968), vagy a drone-hoz (cím nélküli 2014-es lemeze nagy kedvencem). A Thrill Jockey-nál kijött albumain pedig egészen apokaliptikus a hangütés; ebből a vonulatból az At Zeenath… az eddigi csúcspont.

Pulzáló, elnyújtott, idegenné távolított vonósloopok adják a zene gerincét, amihez dobok és egyéb hangszerek (pl. harsonák), emberi hangok, zörgések, beazonosíthatatlan miegyebek társulnak. Idegenebb, megragadhatatlanabb ez a zene, mint egy átlagos világvégi filmzene vagy dark ambient. Tesz gesztusokat a (kvázi)műfaj irányába, aztán mégis másfelé lép el.

Ettől egyfelől súlyosabb (annyira hozzászoktunk már az apokalipszishez, hogy könnyű rá legyinteni – erre nem), másfelől viszont többször valami kikacsintást is lehet hallani, vagy legalább sejteni a zene mögött. Nyugtalanítóbb, de egyben reménytelibb így a zene (főleg a lemez vége), és mindenképpen jóval izgalmasabb.

Előadó: Black To Comm

Cím: At Zeenath Parallel Heavens

Kiadó: Thrill Jockey

Megjelenés: 2023. október 20.

Műfaj: apokaliptikus kollázs

Kulcsdal: La société des rêves

8,5/10

Rónai András