Nem is olyan fontos a sláger. Saya Noé: Jupiter (lemezkritika)

Saya Noé már bizonyította, hogy kompetens szerző és előadó. Második lemezén ennél jóval többet is elér. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.

Saya Noé már bizonyította, hogy igencsak kompetens szerzőként és előadóként is. Elektronikus beütésű zenéje leginkább kábé indie pop, de ízléssel használja a mainstream egyes megoldásait – az ilyenekre szoktuk mondani, hogy boldogabb országokban ezt játszaná a rádió. Ugyanakkor korábban a játékosabb és/vagy mélyebb dalai mellett bőven voltak olyanok, amik inkább csak a kompetenciáját bizonyították, hiányzott belőlük a többlet.

A majd’ három évvel a debütáló Museum Of Sins után kijött Jupiter nagy előrelépés. Érzelmileg érettebb és mélyebbre megy; Saya Noé előadóként sokszínűbb, és itt nincs olyan, hogy valamit csak úgy (jól) elénekel. A zene folytatja a korábbiakat, jól felismerhető a hangja, jellegzetes dallamvezetései; de bejöttek új hatások, többször a szintipop, vagy akár drum and bass is.

Sokszínű, egyenletes színvonalú album, kiugró slágerek nélkül. De amikor az ember elér a záró baby blue-ig, ami a maga egyszerű kedvességével azért hat igazán, mert megvan a helye az egészben, akkor rájön, hogy nem is olyan fontos a sláger.

Előadó: Saya Noé

Cím: Jupiter

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2023. szeptember 26.

Műfaj: indie electropop

Kulcsdal: In Motion

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.