Lisel, vagyis Eliza Bagg klasszikusan képzett énekes, nagynevű klasszikus zenekarokkal énekelt, másfelől elektronikus art popot ad ki, Bryce Dessnerrel és Ben Frosttal dolgozott. Ezen az albumán jött rá, hogyan hozhatja össze a két világot. Ez a kritika először a Recorder magazin 102. számában jelent meg.
A hol nagyon, hol kevésbé feltűnően autotune-ozott ének több szólamban szól, néha meglepőbb vágások borítják meg (Plainsong); hol visszhang-aura veszi körül, máskor (feltehetően) belőle kialakított szintik-ritmusok is alátámasztják. A reneszánsz zenétől a kortárs minimalizmusig sok minden benne van, mégis könnyen hallgatható, sőt. Bár eleinte idegen lehet, hogy egy klasszikusan képzett, szép hangot hallunk robotikussá változtatva, a furaság hamarosan elvész, és minden további magyarázat nélkül, egyszerűen szép dalok lesznek ezek.
Mondhatni a kísérlet túl sikeres, és a lemez néha a kellemes zene kategóriájába csúszik át, ami nem feltétlenül baj, de ennél nyilván nagyobbra tör. De van annyira érdekes, hogy néhány hallgatást mindenképpen megér.
Előadó: Lisel
Cím: Patterns For Auto-Tuned Voices And Delay
Kiadó: Ba Da Bing
Megjelenés: 2023.
Műfaj: art pop
Kulcsdal: Plainsong
7/10
Rónai András