„Keresed a bajt magadnak” – Itt van Szőke Barna, az egykori Qualitons gitárosának új dala

2023.06.02. 15:48, srecorder

Bár az aktív zenéléstől visszavonult az egykori Qualitons-gitáros és MYGL-főnök (nem játszik semmilyen zenekarban), otthon azért továbbra is dolgozik első szólólemezén, ami a saját neve alatt fog megjelenni. Szőke Barna havonta publikál új dalokat (kizárólag a YouTube-on, szóval ha nem figyelsz, lemaradsz), ezek közül mutatkozik be most a legújabb, a lo-fi diszkós Keresed a bajt.

Kicsit több, mint egy éve oszlott fel a Qualitons, a hazai gitárzenei élet egyik legjobb és legfontosabb zenekara, ami után Barna újra elkezdett a szólódolgain molyolni, és sikerült is újra elmélyülnie a dalírásban. A közösségi médiából letörölte, az állandó tartalomgyártásból pedig kivonta magát, és csak a YouTube-on hoz ki új dalokat – ott viszont a tervek szerint havi rendszerességgel. Ezek közül az első az egzisztencialista filozófia alapkérdésein merengő, psych-popos Utazunk volt, amit mi mutattuk be a Recorderen, majd jött a lo-fi diszkós Odaadom, és most az új dal, a Keresed a bajt is ezt a vonalat viszi tovább. (Sőt, a lemezen elvileg rajta lesz a 2020 végén kijött, Sukoró Night című instru is.)

„Jelenleg ez egy szólóprojekt, amit azért csinálok, mert szeretném majd ezeket a dalokat egyszer egy csokorba gyűjteni, és zenészekkel felvenni. Egyelőre igyekszem havi rendszerességgel dalokat kihozni, minimál klippel. Aztán, ha nagyzenekaros hangszerelésben is megszólalnak a dalok, az lesz a lemez. De amíg ez nem születik meg, addig nem kerül fel streamingre semmi, csak a YouTube-csatornán lehet követni a projektet” – árulta el Barna, aki a szövegekben kis szösszeneteket dolgoz fel az életéből. „A koncepció a minimalizmus és a repetíció. Nem az a célom, hogy hosszan elmagyarázott gondolatokat írjak meg a dalokban, arra van sok más előadó. Nekem fontosabb, hogy sejtelmes és egyszerű maradjon a dalszöveg, és inkább a zene része legyen a szöveg, és ne a dalszövegre szülessen valamilyen zenei kíséret.”

Barna eddig 5 dallal készült el, most dolgozik a hatodikon. Az a terv, hogy 12-13-mal lesz kész idén, „és akkor év végén, de legkorábban ősszel bemegyünk a stúdióba, és felvesszük! A többi már nem érdekes. Ha lesz rá lehetőség és érdeklődés, akkor előadjuk, ha nem, nem” – mondta.

Az első dal, az Utazunk megjelenésekor interjúztunk is vele, akkor kifejtette azt is, hogy miért nem akarja használni a közösségi médiát. „Nem szeretnék részt venni ebben az őrületben, ami körülöttünk zajlik. Nem is tudok, taszít. Állandóan küzdeni a hallgatottságért, a like-okért, a követésért. Nem szeretnék tartalomgyártóvá válni. Ezek a dalok számomra többet érnek és fontosabbak annál, minthogy hányan követnek, vagy hányan nézik, hallgatják/streamelik őket. Én örülök, ha valakinek tetszik, amit csinálok, de azt is elfogadom, ha nem tetszik. Ha nyomulnék a social médiában, akkor folyton úgy érezném, hogy brandet kell építenem, és mindenkinek szeretnie kell azt, amit csinálok, különben kudarc az egész. Nem szeretnék egy brand lenni. És a zeném sem egy brand. Inkább hallgassa meg sokkal kevesebb ember, kutassa ki, járjon utána, és ne csak egy algoritmus által kiajánlott trending legyen két trapdal között, valakinek a lejátszási listájában. Ezt végtelenül szomorú dolognak tarom. Én úgy gondolom, hogy megtehetem, hogy nem foglalkozok ezzel. Van, aki nem teheti meg, mert a karrierje forog kockán, a megélhetése, ezt elfogadom, de én úgy döntöttem, eleget csináltam így, többé már nem érdekel, kihez jut el a zeném.

Ráadásul nagyon hazug világ az egész social media világa, mondogatjuk, és el is hisszük, hogy „megváltoztak a tartalomfogyasztási szokások”, ez már a Z-, Y-, vagy tököm tudja, melyik generáció, nekik már tök evidens, mi hogyan működik, és mi öregek már nem értjük, blablabla. Ez így ebben a formában egyszerűen nem igaz. Semmi nem változott a hatvanas évek óta, a könnyűzene továbbra is üzlet, aki az ellenkezőjét állítja, az butaságokat beszél, szóval valójában csak a pénzről van szó, like-okról, és nézettségről, ami egy új fizetőeszköz. Mindent feláldoztunk a tartalomgyártás oltárán, és mára már tényleg elhisszük, ha sokan hallgatnak, akkor „jó a zenéd”, ha senki nem hallgat, akkor valószínűleg azért van, mert „szar vagy”. Na, ebből szeretnék kimaradni. Fogyasztjuk a zenét, nem hallgatjuk. Lusták vagyunk venni a fáradtságot, hogy új zenéket fedezzünk fel, és lusták vagyunk arra is, hogy kicsit is „értő” füllel hallgassunk meg dalokat. Kinek van erre ideje, ugye? A dalok fogyasztási cikkek lettek, tökmindegy, hogy ki miért írja őket, ha sokan hallgatják, akkor „jó”, ha nem tudnak rólad, akkor meg mindegy is, még a „szar” státusz sem jár neki, mert ahhoz, hogy valami szarként legyen megítélve, ahhoz azt is rengetegen kell, hogy hallgassák, kész őrület.”