Budai Péter több mint 25 év után hagyta ott a progos-folkos-grunge-os metált játszó Aebsence-t. A zenekar nem oszlik fel, hanem új énekest keres.
Az Aebsence a magyar metál egyik kultikus együttese. Az ő nevükhöz fűződik a 2000-es évek folkmetál-hullámát jócskán beelőző Unusual, amit pár éve mi is a műfaj klasszikusai közé választottunk. Az Aebsence hétvégi zenekar, a saját, ráérős tempójában alkot, de mindig megérte kivárni az 5-10 évente érkező lemezeket. Tavaly egy különösen erős albummal (Sűrű) tértek vissza, ami hazai fronton ott volt 2022 legjobbjai között, ráadásul a koncertezés terén is aktivizálták magukat, és a lemezbemutató után egy alapos interjúban beszéltük át az énekessel a zenekar történetét.
Péter nem volt alapítója az Aebsence-nek, de majdnem a kezdetektől fogva játszott a gödöllői zenekarban. Távozása mögött nincs rock & roll dráma: „Úgy érzem, fokozatosan kihunyt bennem a tűz a zenélés iránt, így pontot szerettem volna tenni ennek a számomra is szép időszaknak a végére. Nagyon büszke vagyok az együtt töltött hosszú évekre és minden produktumunkra, és a legjobbakat, további kitartást kívánok a zenekarnak” – írta búcsúposztjában az énekes.
Az Aebsence megy tovább, és keresi új frontemberét, de ehhez idő kell, úgyhogy mégsem lépnek fel az idei Fekete Zajon.
Az Aebsence 2022-es felállása, még Budai Péterrel.
Budai Péter az interjúnkban így emlékezett rá, hogyan született meg az Aebsence sajátos stílusa, amelyben az Alice In Chains-féle grunge-ot vegyítik a Tool progresszivitásával és a magyar népdalok dallamvilágával. „Már az előző zenekaromban is kísérleteztem hasonlóval. Részben a Barbaro hatására, akik a ’90-es évek közepén egész felkapottak voltak, legalábbis a mi köreinkben, és imponált, hogy olyasmit próbálnak csinálni, ami teljesen a sajátjuk. Míg a nyolcvanas évek magyar rockzenekarainak többsége az angolszász zenéket ültette át hazai környezetbe, addig a Barbaronak saját hangja volt, ráadásul iszonyú nagy energiákat szabadítottak el koncerteken.
A másik hatás pedig a Sepultura volt, akiknek akkor jelent meg a Roots című albuma, és ez minket is ráébresztett, hogy csak úgy lesz a zenénk egyedi, ha visszanyúlunk a gyökereinkhez, és beleviszünk olyan ízeket, amilyeneket egy amerikai, német, vagy angol együttes nem tudna. Nem akartunk elmenni az ethno-metal felé, csak azt, hogy legyen a zenénkben egy kis só és bors Magyarországról is. Aztán amikor megszűnt a zenekarom, Perneczky Andris megkeresett, hogy mi lenne, ha belépnék az Aebsence-be. Ők velünk párhuzamosan szintén hasonló irányban kísérleteztek, csak a grunge-os, az akkori Black-Out stílusát tükröző projektemnél összetettebb dalokkal.”
„ELKEREKEDETT SZEMEKKEL NÉZTEM, HOGY MI LESZ EBBŐL, „KÁMÓN, BÉBI, SÁJNÁNÁNÁJ?” – AEBSENCE-INTERJÚNK
fotók: Budai Péter
