Májusban végre Budapestre jön az izraeli Jazzbois

Az izraeli jamszíntér kiválóságaiból alakult az Apifera, akik kísértek már funkmestert, írtak dalt a leégő Notre-Dame-ról, és május 12-én Budapesten is fellépnek az Opus Jazz Clubban – pályájuk során először.

Az Apifera zenészei hosszú évek óta játszottak együtt különféle formációkban, amikor a producer-billentyűs Rejoicer sorozata, a Time Grove Selections pár számában úgy igazán egymásra találtak. Felállásuk abban különleges, hogy a ritmusszekciót (Amir Bresler, Yonatan Albalak) két billentyűs egészíti ki (Rejoicer mellett az Avishai Cohennel is játszó Nitai Hershkovits), bár néha van klarinét, gitár, basszusszinti, és ének is a dalaikban. Az egész zene rettentő nyugis, mégis technikás, ábrándos, és mégis sodor, itthonról leginkább a Jazzboisra emlékeztet, hiszen ott is alap a jazzháttér és a hiphop-imádás, a Madlib- és J. Dilla-beatek világa pedig itt is fel-feltűnik, de azért a pszichedelikus szintizés dominál.

Az Apifera valahol a spirituális jazz és a chilles elektronika határán alkot, de a sokfelé kitekintő dalokba egy kis funk, egy kis exotica és egy kis R&B is vegyül. Az egyik leginnovatívabb indie kiadónál, a Stones Throw-nál megjelenő zenekar eddig egy EP-t (6 Visits) és egy nagylemezt (Overstand) adott ki, az utóbbit három nap alatt írták meg és vették fel a stúdióban. Egyik dalukat aznap szerezték, amikor kigyulladt és leégett a Notre-Dame-székesegyház (Notre Damn), egy másik (Énék Hamaguro) pedig a visszatérése óta szintén a Stones Throw-nál alkotó funkmesternek, Steve Arringtonnek írt számuk (My Favorite Swing) instrumentális változata.

Több mint 10 éve játszanak már improvizatív zenét, a kisujjukban van, hogyan lehet dalokká formálni a szabadon áramló zenét, így aztán nem is jamelésnek hívják azt a jelen idejű dalszerzést, ami a stúdióban zajlik náluk. „Mi nem igazán jamelünk. Mindegyikünk tudja, hogy mit fog csinálni. Lehet, hogy improvizálunk valamire, amit előre kitaláltunk, de az meg volt már komponálva. A lemezen hallható dalokat egyetlen, megszakítatlan felvételen rögzítettük, nem hosszabb jamekből lettek kivágva. Összerakjuk a stúdiót, bedugjuk és bemikrofonozzuk a hangszereket, aztán megírjuk a dalt. Azzal fejezzük be az írást, hogy eljátsszuk a számot. Felvesszük párszor, és azt hallod a lemezen. Kábé 3-4 dalt tudunk így megcsinálni egy nap, szóval két-három nap alatt kész egy album.”

Az Apiferában erős az összhang, ez érződik a zenén és a fellépésükön is (interjúkat is együtt, négyen adnak). Első lemezük hangulatában és hangjaiban a természet lenyűgöző gazdagságát és békéjét kívánja tükrözi, ami nem meglepő attól a zenekartól, amit a méheket vonzó virágról, a méhbangóról neveztek el. Példaképeik között Sun Rát emlegetik a legsűrűbben, de a szudáni, ghánai és izraeli népzenék, az impresszionista zeneszerzők (Ravel), és a Massive Attack vagy Squarepusher hatását sem tagadják.

Hogy mindez hol érhető tetten az ábrándos szintik, a csodás űrfunk-grúvok és a nyugis ütemek között, az kiderül május 12-én, az Opus Jazz Club színpadán.

JEGYVÁSÁRLÁS

FACEBOOK-ESEMÉNY

Fotók: Ross Harris.