Két kikötésem van: a gáz és az áram. Kemények is vagyunk, nem csak viccesek. Ha én futok, te helyben állsz. Ezek nem dalok, hanem történetek. Ne legyen az, hogy minden egyszerre harsog. Explicit sárgarépa, lazulás jeges kávéval, kénsav. Metamodernista house-zongora. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
A Mongooz and the Magnetben ismertté lett (és már rég a magyar zenei élet teljes jogú tagjának nevezhető) O'Sullivan 2020-ban itt a Recorderen mutatkozott be szólóban. Azóta elég sok számmal előállt, de nekem nem állt össze ezekből a kép - viszont a most kijött szólólemez, a these are not songs, they are stories ívében mind megtalálták a helyüket. Alapvetően az érzékeny, sőt törékeny és személyes énekes-dalszerző hagyományt követi O'Sullivan; a zene nagyjából indie popnak mondható, gitárokkal és elektronikával. Ebbe belefér sok minden: a nyitó számban finoman house-os alapokkal egészen bluesos gitárok találkoznak; később azért előkerül megint egy (ha nem is feltétlenül önmagában, de ebben a környezetben) húzós house-alap (Could You Be The Breeze); de belefér a lemezbe a Quiet Noises rózsaszín zaja is, ami a címadó szám szóló zongorájára következik; valamint a Little Bird és a The Modern Man játékos slágeressége, a Wallsba beszüremkedő keringős emlékfoszlányok stb. Mint a cím mutatja, mindegyik szám egy személyes történetet mond el. Közös jegyük még az is, hogy bár sok a fülbemászó dallam, ezek nem tolakodnak; inkább eszközként kezeli őket O'Sullivan, nem önmagukban célként. "Nem tudom, hogyan kell úgy szeretetről vagy szomorúságról dalt írni, hogy az valójában nem is létezik. Pont ezt hiányolom a mai popzenében, hogy az emberek állandóan kitalált karakterekről énekelnek. Számomra így kiveszik az egészből a legfontosabb dolog, az őszinteség. Csak akkor láthatjuk egymást olyannak, amilyenek valójában vagyunk, ha megnyílunk és megmutatjuk sebezhetőségünket. Végső soron mindannyian egyformák vagyunk. Viseld a gyengeségedet úgy, mint egy páncélt!" - mondta a lemezről a 24.hu-nak. Az albumot egyébként a neves Matt Colton keverte. Facebook
Gloria Dányi Krisztina 2020 végén bemutatkozott, röviden dekonstruált house-ként leírható alteregója. Ennél bővebben itt volt szó két tavalyi EP-jéről, a ravasz zenei csavarokról és arról, hogy Dányi milyen jó, sokszínű és magával ragadó énekesnő. Most végre kijött a nagylemez is, immár WeAreGloria néven - az ok az, hogy sokan panaszkodtak, hogy milyen nehéz a Gloria névre rákeresni; ami egyébként arra (volt) hivatott, hogy összefoglalja mindazokat az inspirációkat, amik a projektbe beépültek, "a metamodernista gondolkodást, a folyamatosan változó világot, korunk kétértelműségét és változékonyságát". A Timeless album tíz számából hetet már korábban hallhattunk, de így egyben, háromnegyed órában még hatásosabbak és erősebb a világteremtő erejük. Új szám a nyitó, kvázi programadó darab, valamint a két záró dal; ezek közül a MGC még house-zongorával is kedveskedik a hallgatónak, az LHW pedig technoid irányba mozdul el, fülledt és kicsit ipari beütésű. Honlap, Instagram
A Pandóra Projekt januárban megjelent első EP-je úgy kezdődik, mintha megszokott, magyar népzenei gyökerekből táplálkozó világzene lenne, de aztán először az énekbe jönnek be R&B-ből kölcsönzött elemek, majd a későbbi számokban a kíséretben előkerül a rock, blues, akusztikus reggae, soul. Az énekben is különféle műfajok megoldásai találkoznak, de közben a népzenei ihletettség többé vagy kevésbé erősen, de végig érezhető. Ez, no meg Major Dorci és Végh Janka magával ragadó előadásmódja összefogja a dalokat. A lemez címéről és témájáról ezt mondták a Keretnek: "A körbe-körbe karikába a párválasztó című dalunkban szerepel, ami arról szól, hogy ahhoz, hogy magunkat felfedezzük és megtaláljuk, nagyon sok mindenki mást is fel kell fedeznünk. Én ezt a fajta körkörös, repetitív folyamatot látom megjelenni a lemez összes dalában." (A cikk címe a János című dalból származik; a borítót, aminek részlete a nyitókép, Szabó R. János fotózta, Székely Zsófi tervezte.) Facebook
Lil Seggem egy titokzatos művész, aki zöldségek című lemezével örvendeztette meg a világot. Ahogy sejthető, ez bizony az újvonalas rap paródiája; mindegyik szám címe egy zöldség, és a teljes szöveg ugyanez. De jobb paródia ez, mint sok másik: Lil Seggem érti az újhullámos rap sokféle megközelítését, a merengő motyogástól a dühös kajabálásig (erős paprika). De még olyan meglepetések is vannak, mint a trombitaszóval kísért romantikus hagyma, vagy a stream oldalakon explicitként megjelölt sárgarépa, sejtelmes suttogásokkal és kiabálásokkal, valamint elektronikus zörgésekkel. Igazából több mint paródia ez a lemez, és az ennél tágabb a novelty kategória határait is feszegeti.
A RADNØTI önmeghatározása ennyi: "versek, szubok"; kicsit többet mond ha nem is a zenéről, de a hozzáállásról Az Ördög rád kacsint című lemezt felvezető poszt: "remélem, hogy tud adni valamit, amivel még nem találkozott a nagyérdemű." A Hajba Gergő által, számos közreműködővel együttműködve készített albumon tényleg versek hallhatók (halálról, szerelemről, megélhetésről stb.), valamint ezeket illusztráló (?) mindenféle zenék, amikkel külön-külön igen, de így egyetlen lemezen valószínűleg tényleg nem találkozott a nagyérdemű. Van: kemény metal, vonósnégyes, romboló dubstep, nagyonrégisulis rap, keleties beütésű pörgős elektronika, mélyen morgó zajzene, szépen meghangszerelt art pop - és biztos valamit még ki is hagytam. Ritkán tartogat ennyi meglepetést egy lemez. Facebook
A Freakin' Disco harmadik lemezéről már több szám is kijött, január végén például a Recorder mutatta be a Gekkót. A legújabb darab olyan, hogy önmagában simán ki lehetne rakni önálló EP-ként, hiszen a Something 18 perc. De ahogy a zenekar legjobb számaiban, itt is sikerült összeegyeztetni azt, hogy végig húz magával a zene, miközben kellően változatos, hogy lekösse a figyelmet. "Sokféleképpen, de nagyon a közös, saját hangunkon mesél, az elejétől a végéig egy nagy játék az egész. Stílusjáték volt az intro megírása, játék volt a stúdióban egy basszusmenetre improvizálni 20 percen keresztül" - mondta róla Szabó Sipos Ágoston az Electronic Beatsnek. A számhoz tartozik egy "így készült" videó is, ami nagyon mókás és tanulságos: hosszan rákészülnek benne arra, hogy kb. az az egyetlen megkötés, hogy "ne legyen az, hogy minden egyszerre harsog". Facebook
Hauber Zsolt neve bizonyára ismerős, de valószínűleg sokakat meglep új lemeze. Az Ice Coffee Lounge címe nem hazudik: tényleg lounge-os, dallamos szintizene ez, ami néha ambientes, néha jarre-os, néha downtempós; olykor szöveg nélkül női hangok színezik. A záró Szigma kicsit a house-hoz közelít, de a legjobban a Kappa lóg ki a bő félórás albumból: kattogó ritmusával, mormogó basszusával és ritmikus zörejeivel ez az egyetlen olyan szám, amiben felüti a fejét némi sötétség. Honlap, Facebook
A múlt héten is írtam egy acid kiadványról, és mostanra is jutott egy: a hol táncosabb, hol kísérletezőbb technót játszó Synus0006 új EP-jén mindegyik szám egy-egy savnak állít emléket. A poliritmikus, nehezen megszokható, minimalista, de annál izgalmasabb Stomach Acid után szabályosabb, de makacsul repetitív számok következnek (persze a 303 tekereg, ahogy kell): a tízperces Oxalic Acid, majd a sűrű, gyors, sötét és mániákus Sulfuric Acid, nyolc percben. Facebook
Az Elefánt utoljára 2019-ben adott ki nagylemezt, azóta négy single jött ki. Most ezek kerültek be a Gázgyár Live Sessionbe, amit tényleg "a Gázgyár poros pincéjében" vettek fel, mégpedig "hidegben, szélben, mert kemények is vagyunk, nem csak viccesek." A cél egyébként az, hogy a zenekar elvonulása alatt ne unatkozzanak a rajongók, valamint hogy megmutassák, hogy "tudunk még zenélni... vagy már tudunk". (A felvétel hanganyaga fent van a stream oldalakon is.) Honlap, Facebook
Rónai András
