Gholem itt a Recorderen bemutatott albuma nagyot vállal. Mi jön ki abból, ha a reggae-t összeeresztjük kábé mindennel? Ez a minikritika először a Recorder magazin 101. számában jelet meg.
Elindul egy finom, melengető reggae, csak éppen a dob téved el, mielőtt csatlakozni tudna a többiekhez. A vége felé apró darabokra szakad az ének, a kibontakozó káoszt pont a dob tudja visszarántani a szakadék széléről. És ez még csak az első szám; később jön szétcsúszott breakcore, basszusnehéz kaszabolásból kibontakozó diszkó, lírai hegedűszó stb. stb. A baszatban például (többek között!) az történik, hogy egy effektezett gitár elszabadul, zajba fordul és a szám végére átveszi az uralmat. A reggae általában kiindulási és megérkezési pont, de közben szinte bármi történhet.
Mégsem káosz, de nem is kontrollált káosz: nem egy konstans rendezőelv fogja össze a lemezt, hanem a Baqais Ádám asszociatív ugrásaiból kibontakozó művészi vízió. „Valami hangosat mondani ki valami újszerű nyelven” – énekli a záró dalban, és ha vannak is hibái az albumnak (például nem egyformán jó minden ének- és rapregiszterben, amit kipróbál; tömörebb megszólalással hatásosabb lehetne), a legfontosabb az, hogy ez sikerült.
Előadó: Gholem
Cím: Metagenesis
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: 2022. december 23.
Műfaj: glitchreggae
Kulcsdal: baszat
7,5/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.