Vezető nélkül még jobb. Kaktus: OPÁL (lemezkritika)

A Kaktus sok minden volt már, de rockos-elektronikus-popos folyamatzeneként a legjobb eddig. Ez a minikritika először a Recorder magazin 101. számában jelent meg.

A Kaktus pszichedelikus, majd matekos elektronika/rockzenéjébe 2019-ben jött be az ének, majd a 2021-es EP-n Hanzli Fanni váltotta a poszton Kárai Bencét. Az első vele készült Kaktus-album az eddigi legjobb, legszerethetőbb anyaguk. Továbbra is bőven merítenek elektronikus és rockos műfajokból, de a struktúra megváltozott, leginkább folyamatzenének mondható. Nem arra figyelünk fel, hogy nahát, micsoda egy váltás, hanem olyan szépen alakulnak egymásba az egyes részek, hogy csak utólag tűnik fel, hogy már máshol járunk, mint nemrég.

Kifejezetten izgalmas, ahogy a folyamatzenés jelleg az inkább popos logikát követő, sokszor fülbemászó, nem egyszer nagyívű énekkel párbeszédbe lép, hiszen egyiknek sincs egyértelmű vezető szerepe. Az ének a dalforma felé vinné a zenét, a „kísérettől” ez látszólag idegen, és az eredmény sem-ez-sem-az, vagy kicsit mindkettő. Így a mikroszinten azonnal élvezhető, szellemes, szerethető dallamokkal, groove-okkal, riffekkel teli OPÁL makroszinten vibrálóan, izgalmasan megragadhatatlan.

Előadó: Kaktus

Cím: OPÁL

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2023.

Műfaj: progelektropop

Kulcsdal: Tompa most a csend

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.