Nyolcadik lemeze, az Endless Summer Vacation megjelenése napján nézzük meg, hogyan vált Miley Cyrus színtelen gyerektévésztárból öntörvényű, magabiztos, polgárpukkasztó és nagyon hiteles popsztárrá, aki elsöprő hangjával simán állva hagyja a legtöbb pályatársát! Ez a cikk először a Recorder magazin - címlapján Rév Marcell exkluzív Polaroid-fotójával megjelent - friss 101. számában volt olvasható.
Kelet-Európából nézve valahogy mindig túlszaturált vattacukornak tűntek azok a gyerek- és tiniműsorok, amelyekből aztán valahogy mégis rendre kinőtte magát egy-egy Christina Aguilera, Ryan Gosling, Justin Timberlake vagy Miley Cyrus. Nehéz volt a minőséget vagy a művészi értéket tetten érni ezekben a keltetőkben, Nirvana- és Muse-rajongóként nem is nagyon érdeklődtem a műfaj iránt. Valamikor 2012 után tehát véletlenül akadtam bele Cyrus Backyard Sessions-sorozatába, azon belül is a Dolly Parton-féle Jolene feldolgozásába, az élmény pedig közvetlen hatással volt később a lányom névadására, de ennyit rólunk.
Anno az volt döbbenetes felfedezés, hogy micsoda hangja van ennek a nőnek, aki akkor már olyannyira túl volt három világsikerű önálló albumon (a Hannah Montanához kiadott négy lemez mellett), hogy húszévesen épp el is érkezett egy kisebb mélyponthoz a karrierjében. Cyrus erős, határozott, minden stílusban érvényesen megszólaló hangja üdítően örökérvényű a mostanában divatos, sóhajtozó-nyögdécselő női vokálok között, hazai előadók közül nekem egyedül Kovács Kati okozott hasonló élményt, ahogy beleordította a világba, hogy Add már, uram, az esőt!
Megkésett sznobként tehát innentől már figyeltem Miley Cyrus karrierjét és ellentmondást nem tűrő személyiségfejlődését. A korban, amikor minden valamire való női előadónak látszólag egyetlen kötelező színpadi egyenruha létezik, az alul sliccelt, felül dekoltált, strasszokkal kirakott vagy csipkével vert fűző és semmi más, a szexualitását fiatal felnőtt korától nyíltan vállaló Cyrus húszas éveit rosszalló tekintetek kísérték végig és ezzel (is) generációja Madonnájává vált.
 |
| Miley Cyrus a Flowers klipjének forgatásán | Fotó: Rév Marcell |
2012-ben kirúgták a Hotel Transylvania című animációs filmből, mert nyilvánosságra kerültek fotók arról, ahogy belenyal az akkori barátjának ajándékozott pénisz formájú tortába. 2013-ban azzal keltett felháborodást, hogy az MTV Video Music Awardson egy hatalmas szivacsujjal simogatta saját magát és a vele fellépő Robin Thicke-t, ahogy fellépéseinek állandó jellemzője azóta is az erotikus túlfűtöttség.
Miley-t ugyanis egy pillanatra sem bizonytalanította el az álszent fanyalgás, sőt, azóta tökélyre fejlesztette a legújabb klipjében, a Flowersben is megvillantott meztelenül-nem-meztelen stílust, amikor is látványosan nem visel semmit egy zakó vagy egy kigombolt ing alatt. Mennyivel izgalmasabb a megszokott női szexizésnél!
Minden, amit egy koravénségre ítélt gyereksztár lázadásának lehetett gondolni, végül organikusan beépült a felnőtt Miley Cyrus-jelenségbe. Ennek oka pedig a minden bohóckodás, túlzás, botrány mellett is következetes, autonóm ember. Cyrus kamaszként coming outolt pánszexuálisként, és akkor is megerősítette queer identitását, mikor épp egy férfihoz, a színész Liam Hemsworth-höz ment feleségül évtizedes se veled, se nélküled kapcsolat után.
Végtelen számú jótékonysági koncerten lépett fel és jó ügyre hívta fel a figyelmet, elég hitelesen azt a benyomást keltve, hogy ezek a filantróp megmozdulások nem csak a sztárlét kötelező körei. Kiemelt figyelmet szentel például a fiatal hajléktalanok problémájának. Amikor 2014-ben díjat nyert az MTV VMA-n a Wrecking Ballért, az elismerést - Marlon Brando után szabadon - egy 22 éves hontalan fiú vette át helyette, beszédével ráirányítva a figyelmet saját és sorstársai helyzetére.
Aktív szószólója az LGBTQ+ közösségnek, ahogy azt sem tagadta soha, hogy nagy rajongója a könnyű drogoknak, de többször kiállt a szabadságáért küzdő Britney Spears mellett is. Hitelesen képvisel mindent, amit látszólag valóban átél: a szexualitását, az időszakos szétcsúszottságát, a fájdalmait, a változást, ami folyamatos része az életének. Popsztár létére sosem akar mindenkinek megfelelni, sőt, lételeme az idegborzolás. Ahogy klasszikus szépségre sem törekszik, jellegzetes arcát és párductestét tetoválásokkal, szándékosan roncsolt frizurákkal, nyers ruhatárral ellensúlyozza.
Gyerekkori ambícióinak megfelelően időről időre kipróbálja magát színészként is, de egyelőre nem igazán tudta megmutatni, ezen a téren is olyan tehetséges-e, mint énekesként. Eddigi legizgalmasabb szerepét kétség kívül Woody Allen Crisis in Six Scenes című minisorozatában kapta, bár sajnos a végeredményt maga a rendező minősítette “kozmikusan kínosnak”.
Zenei téren viszont Cyrus nem igazán szokott tévedni. A rengeteg, még kamaszkorában felállított rekord óta folyamatosan dolgozik, megújul, világslágereket ereszt a közönségre. Saját anyagai mellett rendszeresen dolgozza fel nagy elődök dalait, legyen szó a már említett Dolly Partonról (aki egyébként a keresztanyja), Bob Dylanről vagy Elton Johnról. Mégis lehet tehát valami Disney Channel emlegetett keltetőjében, akármilyen messze is verekedte már magát onnan Miley. A megjelenéseiben, megszólalásaiban mindig keresetlen és őszinte, elhivatottsága és tehetsége pedig megállíthatatlanul a legnagyobbak közé emeli őt.
szerző: Jakab Juli
