Szemétből eszkábált eksztázis. Lady Aicha & Pisko Crane's Original Fulu Miziki Of Kinshasa: N'Djila Wa Mudujimu (lemezkritika)

Pisko Crane zenekara Kongó fővárosában működik, a szemétből összeeszkábált hangszereken játszanak; nemcsak ütősöket, hanem például akár gitár- és szintiszerű hangszereket is csináltak maguknak. Később csatlakozott hozzájuk Lady Aicha performanszművész és szobrász, aki az afrofuturista fellépőruhákat is tervezte (lásd a borítót). Ez a minikritika először a Recorder magazin 100. számában jelent meg.

A 2003 óta működő zenekar ma már nem létező felállását örökíti meg ez a lemez, amiről könnyű a szintén kongói Konono No. 1 ritmusközpontú zenéjére asszociálni. Ugyanakkor Pisko Crane-ék tudatosan használnak elemeket például az indusztriálból és a posztpunkból is, és nem véletlen, hogy az egyik szám címe Kraut – másfelől a tradicionális zene megjelenik a ritmusokban, dallamokban és Lady Aicha és a férfiak felelgetésében.

Magával ragadóan eksztatikus zene ez, ami bőven kínál csemegéket ahhoz is, hogy a sodrásból magunkat kiszakítva odafigyeljünk a részletekre: a ravasz poliritmusokra és arra, hogy milyen mókás kis hangokat lehet kicsalni a szemétből.

Előadó: Lady Aicha & Pisko Crane's Original Fulu Miziki Of Kinshasa

Cím: N'Djila Wa Mudujimu

Kiadó: Nyege Nyege Tapes

Megjelenés: 2022. október 21.

Műfaj: afroindusztriál

Kulcsdal: Kraut

8/10

Rónai András