Játékos minimalizmus, sok meglepetéssel. Giash: Untold Phrases (lemezkritika)

Giash 2007-ben adta ki első EP-jét, és az azóta eltelt másfél évtizedben kiforrott formanyelvet alakított ki, a deep house és a kísérletezés sajátos elegyét, amire több külföldi kiadó is vevő volt már. Untold Phrases című albuma több ponton saját szabályait is kijátssza, és így még izgalmasabb lesz a zene. Ez a kritika először a Recorder magazin 97. számában jelent meg.

Az Untold Phrases az utóbbi idők legnagyobb szabású Giash-kiadványa, ami úgy indul, ahogy általában a számai felépülnek: egy-egy deep house groove adja az alapot, amire dallamtöredékek, úszkáló szintik, zörejek jönnek rá a „játékos minimalizmus” jegyében. 

Ám aztán egy neoklasszikus darab lep meg, amire egy kiszámíthatatlanul kattogó-puttyogó darab válaszol. Később is jönnek még meglepetések, és az első néhány hallgatás azzal telik, hogy az ember csak a fejét kapkodja, mi minden történik ebben a 81 percben.

Azután lehet arra rácsodálkozni, hogy noha látszólag rengeteg a véletlen, vagy legalábbis ötletszerű elem Giash zenéjében, valójában milyen könnyen magával tud ragadni sajátos flowja. Legvégül jön annak felismerése (legalábbis nálam így volt), hogy milyen hangulatfestő ereje van – ami az ilyesféle kísérletező zenénél nagy ritkaság.

Előadó: Giash

Cím: Untold Phrases

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2022. június 24.

Műfaj: kísérleti minimal-house

Kulcsdal: the bridge flows

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.