„Ugyanaz a mámor jön az alkohollal, a droggal és a toxic l’amourral” – Klippremier! Marge: Nélküled

Anyák napján jelent meg Marge új lemeze, az „önújradefiniáló” Zsuzs, amelynek producere Hundred Sins volt, gitáron pedig Kovács Geri is játszik pár számban – többek közt a most klipet kapott Nélküled-ben.

„Mindenkinek van az életében olyan toxikus ember, aki elhiteti vele, hogy nem megy nélküle. Tudjuk jól, hogy pont az ilyen dolgok/emberek nélkül megy csak igazán. Ugyanaz a mámor jön az alkohollal, a droggal és a “toxic l’amour”-ral. Ez a tapasztalatom" – mondja Marge a Nélküled-ről, amely azt mutatja meg, hogyan lépett tovább az énekes-dalszerző a mámoros éjszakákon és a mérgező kapcsolatokon.

A klip anonimitásba burkolózó rendezője így mesélt a klipről, és arról, miért nem látjuk az arcát, holott az ő házi videóiból állt össze a képi anyag: „A videó abból indult ki, amit Zsuzsinak jelent a dal – mámoros éjszakák hátrahagyása és a továbblépés. Ezen a vonalon indultam el, viszont ahogy a saját privát videóimat kezdtem el összevágni (amiket az elmúlt évek alatt, különböző életszakaszokban vettem fel magamnak), ez kicsit metaforává formálódva egy új jelentést is szült. Hátrahagyni azt, ami már mérgező számodra, majd igazán megismerni, megtalálni és szeretni önmagad, és azt érezni, hogy egyedül is minden kerek, illetve hogy megtaláltad a helyed a világban. Azt szeretem ebben a dalban, hogy ennyiféleképpen lehet értelmezni, és ahogy én rátaláltam benne az érzéseimre, úgy talán mások is rá fognak tudni. Ezért is szerettem volna arc nélkül hagyni a videót, mert nem az a lényeg, hogy hogy nézek ki, vagy hogy ki van mögötte, hanem az érzések, amiket éreztem, az élmények, amiket megéltem, és hogy hová jutottam – és hogy ez innentől nem egy személyes sztori, bárki másra is igaz lehet, hisz sokan megyünk hasonló dolgokon keresztül.”

A Zsuzs az immár háromgyermekes édesanya Marge zenei önújradefiniálása, erről így mesélt a lemezt premiereztető Glamournak: „Az a Zsuzs inspirált, aki voltam, amikor elkezdtem énekelni. […] Szerettem volna visszatalálni magamhoz. Emiatt négy évig, úristen, négy évig kellett elnémulnom, hallgatnom a belső hangom, hogy lesznek-e még dalok. Aztán megváltozott minden. 2020. december 31-én nagyon kilettem, hogy ez volt életem első éve, hogy egy dalt sem írtam. Bementünk a stúdióba és aznap megírtam a Pille, a Pendrive és a Magad című dalokat. […] Hundred Sins-szel minden szerdán találkoztunk a Studio H-ban. Az elején szégyellős voltam, hiszen óriási dolog, hogy egy ennyire tehetséges, fiatal zseni szóba áll velem. Meg akartam felelni, aztán gyorsan abbahagytam ezt a hülyeséget és elkezdtem alkotni. Vagy zongorán, vagy basszusgitárral, talán volt gitár is, elkezdtem feljátszani hangokat, akkordmeneteket vagy a basszust. Azt felvettük, aztán Boti (Hundred Sins) szétszedte és újra összerakta dalként. Én közben írtam a szövegeket.”

MARGE ELMESÉLTE, MILYEN AZ, AMIKOR POPZENÉSZEK SZÜLŐK LESZNEK.

Az albumon Kovács Geri gitárjátékát is hallhatjuk. „Gerit is sikerült behívnom egy sessionünkre. Bár egy, Thadéval közösen írt zongorademó fogta meg, végül teljesen új köntösbe bújtattuk ezt a dalt, amiben Geri gitárja zárja a lemezt (ÁDÁMÁDÁM). Inspirált a története, az élete, és van több metszete az enyémmel (pl. Sopron), így megszületett egyből a Nélküled is, aminek az éneke a demózásomból maradt.” Az eredmény egy furcsa, intim, sokszor szabálytalan poplemez lett, amiről így írtunk a megjelenésekor: „A számok egy része inkább egy popdal áramvonalasítás előtti (mondhatni őszintébb) változatának tűnik, máskor Hundred Sins beveti a produceri nehézfegyverzetét; és van néhány életből ellesett(nek tűnő) rövidke darab is, gyerekhangok, valami kopácsolás, dúdolgatás. A furcsaság abból ered, hogy a dallamvilág egyértelműen popzenei (olykor kifejezetten nagyívű), a szövegek is (bár akadnak súlyosabb témák), de az egésznek van valami nem (egészen) popzene jellege: érződik, hogy Marge elsősorban saját maga miatt csinálta meg ezt a lemezt, és az, hogy mi meghallgatjuk, az jó ugyan, de ehhez képest másodlagos.”

Marge a Facebookon.

fotó: Ajkai Dávid