Óvakodni illenék az albumtól, aminek a sajtóközleménye gyors egymásutánban idézi meg Macuó Basót és a kasbah világát. De győz a kíváncsiság: síppal, dobbal, nádihegedűvel és kulturális kisajátítással terhelt hangképek vagy valami más a The Twenty-three Views? Ez a kritika először a Recorder magazin 95. számában jelent meg.
Néha végtelenül kellemetlen érzésem támad a kozmetikusnál vagy a jógastúdióban, amikor felhangzik valami unásig ismert “relaxációs zene”: hárfa, pánsíp, tibeti hangtálak, csak relaxálni nem engednek a szomorú trópusok. Az ambient nyomasztóan rosszul öregedő műfaj, gondolom félig-meddig fennhangon. A hangtál is csak dekoratív elem, mint a barkácsáruházi Buddha-szobor, kínálónak pont jó lesz: tessék, egzoticizmust, másságot vegyenek, kalandot, ősi tudásnak álcázott közhelyeket!
A Floating World Pictures talált hangokra és egy sor rituális hangszerre, valamint szaxofonra komponált látképei sem teljesen ártatlan világkörüli útra invitálják a hallgatót. Előbb idézik fel a gyarmatosító fosztogatást, mint az elcsendesedést, holott semmi drámaian ízléstelen nem történik, csak két gamelánszólam között tökéletesen hiányzik az önreflexió. De cserébe még egy nyirokmasszázst sem kaptam zenehallgatás közben.
Előadó: Floating World Pictures
Cím: The Twenty-three Views
Kiadó: Friendly Recordings
Megjelenés: 2022. május 27.
Műfaj: ambient
Kulcsdal: The Village Headman Pleading With The Old Ferryman
7/10
Selmeczi Nóra