Filmrecorder Cannes-ban. Végre egy csodás romantikus komédia!

Régóta panaszkodunk, hogy Hollywood teljesen kinyírta a romantikus komédiák műfaját és a hullagyalázás minden egyes igénytelen Netflix-romkommal csak fájóbbá válik. Erre jön egy francia rendező, Emmanuel Mouret, és Woody Allen évtizedekkel ezelőtti fénykorát idéző, sziporkázóan szórakoztató vígjátékkal ajándékoz meg bennünket.

Értetlenkedve fogadtuk, hogy az Egy röpke románc naplója miért versenyen kívül került bemutatásra a cannes-i filmfesztiválon, főleg, hogy a házigazda franciák sokkal kevésbé sikerült filmeket is benyomtak a versenybe (gondoljunk csak a tegnap látott Frère et soeur-re Marion Cotillard főszereplésével). Valószínűleg tartanak tőle, hogy egy francia romantikus komédia kevéssé exportálható, vagy egész egyszerűen túl kommersz. A műfajt persze mindig ilyen előítéletek sújtották és bele is telt egy évtizedbe míg a nézők elkezdték hiányolni a szerelmes vígjátékokat. Amerikában valószínűleg már késő, a romkomok egyrészt átköltöztek a tévésorozatok világába, másrészt pedig a streaming csatornák felélesztési kísérleteiről jobb nem is beszélni. 

A franciák viszont ebben is a maguk útjukat járják, ráadásul a párizsi, burzsoá-bohém közegben játszódó, házasságtörős-édeshármasos történetek megunhatatlanok. Főleg ha olyan jól csinálják, mint Emmanuel Mouret. Előző filmje, a Szerelmi ügy(ek) minden elképzelhető díjat begyűjtött Franciaországban, külföldön pedig rászolgált a (régi) Woody Allennel való összehasonlításokra. Erre most még inkább rájátszik és az Egy röpke románc naplója valóban Woody Allen négy évtizeddel ezelőtti csúcskorszakát idézi könnyedségével és sziporkázó dialógusaival. 

A történet romkomhoz méltóan egyszerű; Simon (Vincent Magaigne – ezt a szerepet csak ő játszhatta el) a neurotikus, családos kismama-gyógytornász megismerkedik Charlotte-tal (Sandrine Kiberlain – váratlan választás, de telitalálat) és lenyűgözi a nő szabadelvűsége és nyitottsága. Hónapokon át húzódó, kötöttségek nélküli viszonyuk azonban odáig fajul, hogy Charlotte valóra váltja rengeteg férfi álmát és behoz egy másik nőt is a románcba. Elképesztő fordulatokat ne várjunk a szimpla történettől, Mouret ugyanis szándékosan a műfaj kliséit vonultatja fel, de a lehető legjobb humorral és öniróniával. 

A párbeszédek annyira viccesek, hogy még alig ocsúdunk fel az egyik poénból, már érkezik a következő, de közben sikerül elkerülni minden erőltetettséget. A két főszereplő közötti könnyed kémia tényleg a műfaj legnagyobbjait, Allent és Diane Keatont vagy Billy Crystalt és Meg Ryant juttatja eszünkbe. Olyan karakterek, akiket minden hülyeségük ellenére azonnal a szívünkbe zárunk és drukkolunk értük. Elintézhetnénk annyival is, hogy egy jól sikerült stílusgyakorlat az Egy röpke románc naplója, de tudva, hogy mennyire nehéz a 2020-as években ebbe a műfajba életet lehelni, nevezzük csak egy kisebbfajta csodának.

szerző: Onozó Róbert 

A Chronique d'une liaison passagère-t a cannes-i filmfesztivál hivatalos programjában láttuk, Magyarországon is moziforgalmazásba fog kerülni.