Hátha majd azok. Anima Sound System: Szomnakuno (lemezkritika)

Az Anima a 2014-es Gravity and Grace óta nem adott ki sorlemezt, ehhez képest az itt a Recorderen debütált Szomnakuno leginkább a 2003-as Aquanistan folytatásának tekinthető. Mire elég ez 2022-ben? Ez a kritika először a Recorder magazin 93. számában jelent meg először.

Az elmúlt jó pár évben sokat olvashattunk az Anima folytonos alakulásáról és kísérletezéséről, Stockhausenről, Dylanről, gospelről stb. – erre kapunk egy Aquanistan 2-t, vagy jóindulatúbban egy Aquanistan+kórus típusú lemezt. Nehéz elsőre nem csalódottnak lenni, még akkor is, ha az ember próbálja győzködni magát, hogy nemcsak a majd’ 30 éves Animától, hanem a popzenétől mint olyantól botorság radikális újdonságot várni így 2022-ben.

Csak hát a Szomnakuno nagyrészt kellemes, kedvesen fülbemászó, de hosszú távú benyomást nem hagyó dalokból áll, amik ráadásul az egyetlen új elemet, a Discantus Énekegyüttest leginkább csak lényegtelen színezésre használják. Vannak dalok, amik felfelé lógnak ki (a Magyar fiúk népdal-katonadal-dub-breakbeatje egyszerre szép és borzongató), mások lefelé (a Heal Me Now konkrétan gagyi; a Reading Is Sexy pont egyszer jó poén). Az összbenyomásom az, hogy ha ez 2004-ben jött volna ki, akkor kicsit örültünk volna neki, aztán elfelejtjük. Jön még egy halom Anima-projekt, hátha majd azok.

Előadó: Anima Sound System

Cím: Szomnakuno

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2022. április 1.

Műfaj: retró

Kulcsdal: Magyar fiúk

6/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.