Közel másfél évtizeddel a legutóbbi megjelenésük után, kiszenvedett magából két új számot a Guns N’ Roses. Ez a kritika először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.
Noha a Sonics 49 éves csúcsteljesítményétől még nagyon messze volt, azért a jó időre lényegében Axl Rose-zá fogyatkozott Guns N’ Rosesnak is sikerült elismerésre méltó 15 évet összehozni két lemezmegjelenés között, már ha a The Spaghetti Incidenttől a Chinese Democracyig eltelt éveket számoljuk. A Chinese óta pedig már ismét eltelt 14 esztendő, úgyhogy Los Angeles (és a nagyvilág) egykori királyai számára, mint egy kvantumfizikával játszó sci-fiben, nyilvánvalóan másképp telik az idő.
Tavaly azért kiszenvedtek magukból kettő, azaz kettő darab új számot – ezek jelentek meg február végén fizikai hordozókon –, amelyek persze csak annyiban újak, hogy a nyájhoz visszatért Slash és Duff McKagan is játszik rajtuk, egyébiránt tizenéves szerzemények. De már ennyi is számít.
A Hard Skool hibátlan, a klasszikus sleaze/punk/hard-rock GNR-hangzást a jelenbe emelő rock ’n’ roll, az Absurd pedig bár gyengébb eresztés, az attitűdjébe nem lehet belekötni: egy beszámíthatatlan embert hallunk, aki egy csapat huligán élén üvöltözik az éjszakában. Alig várom, hogy 2036-ban ismét halljak két ilyen friss N’ régi vágású rockszámot!
Előadó: Guns N’ Roses
Cím: Hard Skool
Kiadó: Geffen/UMG
Megjelenés: 2022. február 25.
Műfaj: hard-rock
Kulcsdal: Hard Skool
7/10
Greff András