Fordulóponthoz ért a King Gizzard & the Lizard Wizard: megint olyan lemezt írtak, amilyet még sose

Huszadik lemezét adja ki az elmúlt évtized legjobb pszichedelikus garázsrockzenekara, a King Gizzard & the Lizard Wizard. Volt év (2017), amikor öt lemezt hoztak ki (és abból legalább négy zseni volt) az elképesztően termékeny ausztrálok, akik a pandémia alatt sem tétlenkedtek. Az Omnium Gatherum a zenekar első duplalemeze, ami úgy tér vissza a klasszikus Gizz-hangzáshoz, hogy meg is újítja azt. Az első single (egy 18 perces krautrock/psych-prog eposz) már meg is hallgatható.

Az ausztrál sztahanovisták az elmúlt két évben, ha nem is nagyon, de megosztották a fanatikus rajongótábort. Először azzal, amikor a karantén beköszöntével felvett ikerlemezeiken nem tágították olyan radikálisan a határaikat, és nem próbáltak ki és formáltak a maguk képére komplett műfajokat, mint annak idején a thrash metalt, a jazzt vagy a westernzenét. Persze a K.G.-n és az L.W.-n is akadtak izgalmas kísérletek, mint az Instrasport zurnán játszott, bollywoodi diszkóhimnusza vagy a lemezeket záró Black Sabbath-füstölések (The Hungary Wolf of Fate, K.G.L.W.), de ott az volt a kritika tárgya, hogy a mindig újító zenekar most nem újított. Aztán jött tavaly Butterfly 3000, és a szintiloopokra és a szokásosnál is furább ritmusképletekre épülő space-lemezbe (plusz a belőle készült, többek közt DJ Shadow, a The Flaming Lips és a Peaches újragondolásait is felvonultató remixalbumba) azért tudtak nehezebben belekapaszkodni páran, mert nem azt és nem úgy hozta (kimaradt az erőteljes rockolás), mint amit vártak.

EMLÉKSZEL? ILYEN VOLT A KING GIZZARD AKVÁRIUMOS BULIJA.

Erre a nem túl jelentős, de azért mégiscsak létező dilemmára kínálhat feloldást az Omnium Gatherum, a King Gizzard huszadik lemeze. A resztlinek indult anyagra a régi, kiadatlan dalaikat gyűjtötték össze, de az Eric Moore (második dobos/menedzser) kilépésével hatfősre apadt zenekar annyira ráérzett a klasszikus Gizz-ízekre, hogy írtak pár új dalt és az OG hamar 16 számos duplalemezzé duzzadt. Az új album szakít azzal a hagyománnyal is, hogy a zenekar erős műfaji és koncepcióbeli tematikát húz rá egy-egy albumára, és az újon szabadon megidézik a különböző korszakaikat: lesz szaggató thrash metal, pszichedelikus folk, és gonzónak mondott progjamek is. Ilyen mindjárt az első kislemezdal is, a 18 perces The Dripping Tap, amiben mintha a Nonagon Infinity motorikus lüktetése érne össze az I’m In Your Mind Fuzz füstös pszichedéliájával. (Erre a sokszínűségre utal amúgy a lemezcím jelentése is: „mindenféle holmi”.)

„Ez a lemezfelvétel nagyon fontos volt számunkra. Fontos, mert ez volt az első alkalom, hogy mind a hat Gizzard összejött a rendkívül hosszú karantén után. Fontos, mert ebből született meg a leghosszabb stúdiólemezünk. Fontos, mert szerintem ez meg fogja változtatni, hogyan írunk és veszünk fel zenét, legalábbis egy időre. Fordulópont. Mérföldkő. Most lépünk be a jamelős korszakunkba, és ez jó érzés” – mondta Stu Mackenzie, a zenekar énekes-gitáros frontembere. Bár a King Gizzard zenéje olyan, mintha minden számukat egy lepukkant próbateremben jamelték volna össze, a több dalszerzőt is soraiban tudó együttes nagyon is tudatosan megírja a számait, amiken aztán a próbateremben csak finomítanak (ez alól kivétel volt a 2015-ös Quarters! LP, amit szinte teljes egészében improvizáltak). Ezt a munkamódszert fokozták a végletekig a karantén idején kényszerből a távmunkában született lemezek, és ezen változtatott most a zenekar úgy, hogy a korábbiaknál nagyobb teret engedtek a szabadon áramló jameléseknek.

További jó hír, hogy március végén világkörüli turnéra indul a King Gizzard & the Lizard Wizard, ami nyáron Európát is eléri. A 2020-ban a járvány áldozatául esett, telt házas bécsi koncertet is most pótolják, augusztus 7-én játszanak az Arena szabadterén. Aki ott volt a 2018-as Szigetes bulin, majd a másnapi akváriumos klubkoncerten, az tudja, hogy az ausztrálok élőben is lehengerlőek.

Aki pedig csodálkozik, hova tűnt a Gizzard 19. lemeze, azt megnyugtatjuk: a 2021-es szilveszteri Timeland fesztiválra tervezett anyag csak vinilen jelent meg (máshogy nem is fog), a rendezvény elhalasztása miatt azon is csúszva, és bár hivatalosan nem érhető el digitálisan, a netre már hónapok óta kiszivárgott, a napokban már élvezhető minőségben. Ezt a félórás, elektronikus, az óra tempójában (60 BPM) haladó EP-t átvezetőnek szánták a maratoni, háromórás szettjeik szünetére; végül a március 5-én bepótolt Timeland-koncerten jelent meg és azóta meg is rendelhető vinilen.